Szerző: 
Nem olyan rég alkalmam volt kipróbálni (sokszor egymás után, a kudarctól elrettenthetetlenül) ezt a fantasztikus kooperatív játékot.
Valami egyszerűt akartunk két fővel (lehetőleg nem egymás ellen) játszani, így esett erre a választás.
Dióhéjban szamurájokat alakítunk, akiknek meg kell védeni a behatolóktól a kis Japán falut. Kártyákkal történik a játékmenet: húzunk a pakliból és a karakterünk táblájának két oldalára lehelyezhetjük a lapot. Lehet ellenséges erő (ilyenkor a rajta lévő pont érték számít) vagy a másik oldalra téve ‘gyűjthetünk’ élelmet, életet, házakat. Ha valamelyik játékosnál mindegyikből nem gyűlik össze egy-egy, akkor a középen lévő falu sínyli ezt meg: ha nincs elegendő lap a háznál, akkor leég egy és így tovább…
Három pakli összekeveréséig megy a játék, ha az összes lapot felhúztuk és körönként elsínylettük a csapásait úgy, hogy életben tartottuk a kis falvat: megnyertük.
Középen a kis falu, kerítéssel, házakkal, emberekkel
Meg kell találnunk a helyes egyensúlyt, mivel ha ellenfeleket gyűjtögetünk, és elérjük a karakterünk ‘aktiválási számát’ akkor valami hiper-szuper képességgel fogunk abban a körben bírni. Persze, ha túlhaladjuk, akkor elfekszünk és semmit nem fogunk tudni már cselekedni.
Mindenféle ellenség, szerencsére az 5-6 erejűek csak a Janik, a második körben jönnek be
Van egyébként egy állandóan használható, annyira nem giga erős extra képessége minden karakternek, pl. ignorálhatja a 2-4-6-os számozású lapokat.
Az első játékot bemelegítésként játszottuk, még nem is teljes szabályzattal (egyébként a 4 játék végére se tudtunk mindent jól – ahhoz képest, hogy egy egyszerű mechanikájú játék, nagyon sokrétű a szabálya.), kicsit félre is értettük, mit hová kellene pakolni.
Próbaképpen kettő-kettő karaktert vittünk, hátha így több esélyünk lesz az általános képességeinkkel.
Teletettük a ház-baba-étel oldalt 1-2-es értékű lapokkal, így amikor már a 4-5-ös értékűek jöttek, nem volt hova tenni, muszáj volt a betörők oldalára helyeznünk. Természetesen a harmadik körben túlment a maximális ponton két karakter is így ők elfeküdtek.
Inkább újrakezdtük, mert elég nagy kudarc élmény lett volna elveszteni az egész játékot a legelső paklinál.
Második játék: fussunk neki elölről!
Most már tapasztalatokkal telten indultunk neki a játéknak, bevállaltuk a sérüléseket, ha azok a lapok 1-2 pontértékkel bírtak és folyamatosan használtuk ki az általános képességünket. Átadogattuk az olyan lapokat, amit ignorált a másikunk és passzoltunk, ha volt lehetőség rá.
A második kártyapakliig jutottunk, amikor már nem volt több feláldozható baba (népesség a faluban), így elbuktunk.
Harmadik-negyedik játék: biztos el vannak átkozva a karaktereink!
Sajnos, hiába próbáltuk ki más karakterekkel, extrább képességekkel, nagyon gyorsan sérül az a játékos, aki egyszer elfeküdt és minden lapot le kell nyelnie.
Pár karakter típus: felül az állandó, alul az extra képesség, jobb oldalt a pontérték,amit ha elérünk, aktiválódik a szuper képesség.
Rempi egyik karaktere átváltozott cuki cicává (valójában másodjára is megsérült) és próbált úgy még erősebb extra képességekkel jó helyzeteket kialakítani, de nem tudta lefedni a legutolsó ellenálló kártyát, így 2 kör alatt tulajdonképpen kinyírta a saját karakterét.
Nem tudtuk eldönteni, hogy vajon mi vagyunk-e a bénák, vagy a közepes nehézségű játék igazából baromira kifogna mindenkin… Nekünk az utolsó játék után esett csak le, hogy abban az esetben, ha valaki elfeküdt és rá kerül a sor, még további sebeket kap: így a közepes szint is inkább könnyített volt.
Mindenesetre még párszor nekigyürkőznénk, annyira izgalmas volt! Még így is, hogy minden csatát elvesztettünk.
Lenne kedved kipróbálni? Dobj egy üzenetet felénk, hátha Veled jobban megy majd 🙂
