Malifaux

Malifaux egy, az 1900-as évek legelejének alternatív változatában játszódó terepasztalos játék, ahol kellemes elegyet alkot a gótika, a vernei ihletésű gőzgépek jellegzetesen továbbgondolt változatai, a varázslat, horror és a western, körbekerítve a századelő jellegzetes viktoriánus esztétikájával. Elég széles a merítés, ennek ellenére nincs zavaró stíluskavalkád érzés, jól megférnek egymás mellett a western pisztolyhősök, viktoránus nekromanták, gőzgépek, az emberiség vesztét akaró emberfeletti, vagy néha túlságosan is emberarcú rémségek, önmaguk paródiájába hajlóan redneck mentalitású gremlinek, távol-keleti maffiacsaládok – persze csak amíg el nem kezdődik az első kör.

A játék a különböző figurákat az alábbi frakciókra bontja:

Guild: Malifaux világában élő emberek korrupt vezetőséggel rendelkező rendfenntartói. Főleg western és viktoriánus beütésű figurák, steampunk gőzgépekkel támogatva.

Resurrectionists: A hasonló játékokból már ismert, élőhalottakkal foglalkozó frakció, amit az tesz különlegessé, hogy az obligát nyugatias jellegű élőhalottak (pl. zombik) mellett, a távol-keleti mondavilágból táplálkozó oldalhajtása is van.

Arcanists: Ebbe a frakcióba sorolták azokat a karaktereket, akik különféle varázslatokat használnak céljaik elérésére, legyenek gőzgépeket irányító gőzművesek, vadállatokat manipuláló, Dr. Moreau ihletésű átgondolások, vagy illuzionista előadóművészek.

Neverborn: Malifaux világának őshonos lakói, akik mély gyűlölettel viseltetnek az emberek iránt. A frakció tagjai emberfeletti, vagy éppen ellenkezőleg, néha túlságosan emberarcú szörnyetegek, rémálmok, lovecrafti ihletettségű rémségek, vagy éppen egy kisgyerek, aki azt hiszi, hogy ezt az egészet csak álmodja…

Outcasts: Független zsoldosok, szabadcsapatok gyűjtőhelye, akik közül elég sok figura bérencként csatlakozhat más frakciók csapataihoz.

Ten Thunders: Távol-keleti ihletettségű frakció, a tongra vagy a yakuzára emlékeztető bűnszövetkezet, akik beszivárogtak Malifaux világába, azzal a céllal, hogy irányítsák azt.

Gremlins: Szintén őshonos frakció, túlzott redneck mentalítástól (és rengeteg alkoholtól) túlfűtött, alacsony mocsárlakó lények, akik toldozott puskáikkal, harcra tenyésztett disznóik élén szállnak be a küzdelmekbe.

Mechanika

A legtöbb terepasztalos stratégiai játék használ valamilyen eszközt a véletlen szimulálására, az esetek nagy részében ez a kocka dobás. A Malifaux rendszere ezzel szemben egy pakli kártyát használ erre a célra (ami gyakorlatilag két különböző joker lappal rendelkező franciakártya pakli). A játékosok minden körben felhúznak hat lapot a kezükbe, majd a maradék pakliból húznak lapot minden egyes próbára és cselekedetre, amit befolyásol a véletlen. A kézben tartott hat lap szolgál arra, hogy a próbákra húzott, nem megfelelő lapok helyett be lehessen dobni; a játék nyelvezete alapján az adott próbát el lehessen csalni.

Ez a mechanika, amellett hogy nagy örömmel szokták fogadni azok a játékosok, akiket saját bevallásuk szerint kockában üldöz a sors, egyrészt komoly blöffölési potenciált hordoz magában, másrészt pedig komoly taktikai döntések meghozatalára is lehetőséget ad (pl. dobjam el a nagy lapomat arra, hogy megmentsem az egyik figurámat, vagy inkább később használjam arra, hogy máshol bevigyen egy komoly csapást).

Harmadrészt pedig a lapok színeinek (szimbólumának, mint a franciakártyában) jelentősége lehet: a figurák rendelkezhetnek olyan extra képességekkel, melyek használatához egy-egy megfelelő színű lapot kell kijátszani.

Narratíva

A játék nagy erőssége, hogy kétféle játékmóddal érkezik, a készítők gondoltak mind a kompetitív szellemiséget-, mind a történetközpontú játékot kedvelők táborára.

Az alap szabálykönyvben szerepel egy általános, kevesebb küldetéssel rendelkező, szorosabb időkeretek között, versenyeken is jól működő mód; illetve egy összetettebb, narratív küldetéseket használó változat is.

A játék küldetésrendszere annyiban különbözik más játékoktól, hogy minden küldetéshez tartozik két alküldetés is, amit a játékosok egy listából húznak ki, kártya segítségével. Mind a küldetés, mind az alküldetések győzelmi pontokat adnak, amit a játékosoknak a meccs során van lehetőségük megszerezni. Több hasonló játékkal ellentétben itt egy meccs nem ér véget akkor, ha az egyik fél vezetőjét, vagy extrém esetben akár az egész csapatát legyőzték. A játékot az a fél nyeri, aki a játék során a több győzelmi pontot összeszedte, még akkor is, ha már nincs figurája az asztalon.

A kompetitív, versenyközpontú játékot a gyártó egy hivatalos, ingyenesen letölthető versenyszabályzattal támogatja. A narratív játékokat kedvelők számára 2015-ben megjelent kiegészítő könyv fog tetszést aratni: ami keretet ad a kampányjátékok lebonyolítására, ahol a játszmák között a csapatok fejlődnek, új képességekre, tárgyakra vagy akár bázisra tesznek szert (csakúgy, mint pl. egy Mordheim kampányban).

Ezen kívül a gyártó Wyrd Chronicles címmel egy kéthavonta megjelenő, ingyenes, online fanzine-al is kedveskedik a közönségnek, ami többek között új küldetéseket, hobbi és festési tippeket, harctéri beszámolókat, a megjelent kiadványokkal kapcsolatos kiegészítő anyagokat, illetve a játék világában játszódó novellákat tartalmaz.