A Concept egy igazi party kellék – szabályrendszere gyorsan elsajátítható és játékmechanizmusa tényleg a nagyobb játékos számhoz mérten van alakítva.
Modern Activity-nek csúfolják, de szerintem a Concept túlnövi elődjét: a játékban azok a részvevők is jól érzik magukat, akik az Activity mutogatós-beszélős részéhez nem szívesen csatlakoztak. Ezen túl, a játék nem igényel kézügyességet, így a rajzoláshoz nem értők sem érzik magukat kellemetlenül.
A játékosok előre megegyeznek a feladványok nehézségében, majd csapatonként feladatkártyát húznak sorra. A kártyákon 9 fogalom/mondás/cím/stb. közül választhatnak egyet, amit a mellékelt hatalmas játéktáblán lévő képek segítségével kell kitalálásra feladniuk a többi játékosnak. Jelölhetik a tartalomra vonatkozó kérdést (pl. Jeti a kitalálandó fogalom, jelezhetjük, a kérdés feltevésekor: ez egy kitalált személy/állat), azaz a kérdőjelünket letéve az adott rajzokra. Minél szerteágazóbb egy-egy adott feladvány, annál több kockát tudunk lehelyezni. Az előbb említett példához kapcsolódóan: a felkiáltójelünket lehelyezhetjük a szomorú arcra (hiszen a Jeti nem egy barátságos lény), a hidegre (mivel lelőhelye se melegebb), a fehér színre és a nagy jelzőre (a külsejére utalva).
A helyzetkomikumot a tippek és a játékosok összeszokottsága adja.
Mindenkinek, aki már játszott a Concept-tel valaha, van egy sztorija vele kapcsolatban, úgy mint amikor a soron lévő csapat nem tudja, mi is az, amit el szeretnének magyarázni:
Kérdésként megjelölik az épületet.
Válasznak kapunk karikát, megjelölik a 6-os számot… Vajon matek-terem? Iskola? Gyár? Az AUDI gyár!!
A válasz nemleges – de egy részét kitaláltuk: a szóban van „audi”. Vagyis, a vége nélkül (erre újabb kis kocka vezet rá minket). Tehát: „aud”.
Aztán megkapjuk, hogy dobozba. Vagyis „be”. A „be” is szerepel a szavunkban.
A tippek másodpercenként sorakoznak, majd valaki végre már a „Zserbó cukrászdára” is tippel…
Sajnos a találgatás még 5 percen keresztül zajlik – mivel a feladvány-párosunk nem tudja, hogy a Zserbót Gerbeaud-nak írják… Felejthetetlen élményekkel gyarapszunk a játéknak hála egy-egy parti után! Szerintem alapkellék egy baráti est alkalmával.
Viszont azt, hogy a Hüvelyk Matyit hogyan magyaráznánk el, hagyjuk meg a képzeletünknek…
Varga Balázs: Mesélnél pár szót magadról? Csepi Balázs: Harmincöt éves vagyok, Győrben élek, alkalmazottként dolgozom. Szabadidőm nagy részében játékokon ötletelek, ezeket tesztelgetem, fejlesztgetem. Illetve tagja vagyok a Győri Társasjáték Egyesületnek, ahová főként játszani járok le, de a két, nemrégiben elkészült társasjátékomat és az esseni utat is nagymértékben nekik köszönhetem.
VB: Akkor vágjunk is bele. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a társasjátékokkal? CSB: Ez 2003 körül történt. Volt egy üzlet a belvárosban, a New Ork. Ott láttam életemben először a Catan nevű játékot, amibe azonnal beleszerettem és vettem is egyet magamnak. Viszont nagyon nem volt kikkel játszani. Aztán az internetes játékok elterjedésével rákaptam a World of Warcraftra, amit jó tíz évig űztem. Két éve abbahagytam, és amikor megláttam a polcomon a Catant, újra felébredt bennem a társasozás utáni vágy. Hallottam a Juego társasjátékosokról, akik a városban összejöveteleket szerveztek. Elmentem hát oda, így ismertem meg Somogyi Tibort. Aztán részt vettem életem első TTD-jén (Table Top Day – Társasjáték nap – a szerk.) és lassan, de biztosan beindultak a dolgok. Karácsonyra pedig megleptem magam a Carcassonne nevű társasjátékkal. Ehhez persze el kell mesélnem, hogy előtte videók százait néztem meg a neten, és végül erre a játékra esett a választásom, amit azóta sem bántam meg.
VB: Mondtad, hogy szabadidődben játékokat találsz ki, fejlesztgeted őket, tesztelgeted. Hogyan lesz valakiből fejlesztő? Kikkel történik a tesztelés? És egyáltalán, ezek a játékötletek csak úgy kipattannak a fejedből? CSB: Ugye meséltem, hogy videók tucatjait néztem meg naponta, ami egyébként azóta is így van. Nyilván ezek inspirálják az embert, na meg az a rengeteg játék, amikkel volt szerencsém játszani. Megismered a különféle játékmechanizmusokat, játéktípusokat. Az embernek óhatatlanul is lesznek kedvencei. Aztán azt mondja, na, egy ehhez hasonlót, csak persze valami teljesen egyedit én is készítenék. Elkezdesz agyalni és egyszer csak beugrik valami. Leírod, vázlatokat készítesz, hozzáteszel, elveszel, átdolgozod és egyszer csak elkészül. Aztán házilag összebarkácsolod és elviszed tesztelni. Tudniillik a teszt a lelke mindennek! Ha működik a dolog, akkor pedig lehet nagyban gondolkodni. Lényegében ez történt velem nemrégiben.
VB: Milyen játékokat szeretsz? CSB: Szinte az összes játéktípust, főként ahol kell gondolkodni. Amolyan logikai, stratégiai játékokat. Többféle is létezik belőlük. A nagy kedvenceim a pakli építős mechanikát használó játékok. A lényeg, hogy ne legyen benne dobókocka, mert így kisebb a szerencsefaktor és sok múlik azon, miként taktikázol. Szerencse persze mindig van és kell is, de egy kizárólag dobókockás játék szinte csak a szerencsén múlik. Ezt én annyira nem szeretem.
VB: Akkor a Gazdálkodj okosan nem a te játékod. CSB: Nem. Ráadásul, ha csak az elmúlt húsz évet nézem, rengeteg jó játék született, amelyek messze felülmúlják az általad említett játékot, vagy épp a Ki nevet a végén?-t és a Monopolyt. Azért ezeket említem, mert az emberek nagy része csak ezeket ismeri – ami elég szomorú. Bízom benne, hogy a Győri Társasjáték Egyesület közelebb tudja majd hozni az emberekhez a társasozás örömét és meg tudja őket ismertetni sok, igazán jó játékkal. Olyanokkal is, amelyek nem elsősorban gyerekeknek készültek.
VB: Beszélgetésünk elején említetted már az egyesületet, amelynek a tagja vagy és nekik köszönheted a két játékot, amiket elvihettél Essenbe. Mi ez az egyesület és hogyan jött létre a németországi út? CSB: Kezdeném ott, hogy a Juego-ba anyagi okok miatt nem tudtam lemenni egy idő után, és az emberek is kezdtek ritkulni. Újra ott voltam, hogy volt társasom, de nem volt kikkel és hol játszani. Tavaly év végén egy barátom említett nekem egy szerveződő egyesületet. Idén január környékén lementünk a Rómerbe, az első alakuló ülésre. Aztán ott ragadtam. Magáról az egyesületről reggelig mesélhetnék, dióhéjban annyi, hogy alapítója Éber Imre, aki nagyon sokat tett azért, hogy a játékaim elkészüljenek, és ki tudjam vinni őket Essenbe. A Győri Társaságban Játszható Játékokat Népszerűsítő Egyesület – ez a pontos nevünk. Röviden: Győri Társasjáték Egyesület, amely egy nonprofit cég. Örömmel jelentem, hogy már hivatalosak vagyunk, bejegyezve a cégbíróságon és már több, sikeres rendezvényt is tartottunk, az elsőt a Rómerben, még tavasszal, aztán a nyáron kettőt az LCC-ben (Leier City Center), valamint a Bridge-ben is és most készülünk még kettőre. Az egyesület szerdánként este hattól tíz óráig tart klubestet, vasárnaponként pedig délután kettőtől este nyolcig a Leier City Center belső udvari pincéjében sok szeretettel várja a társasjátékozni szerető, vágyó embereket egész délután! A cél a szórakozás, a kikapcsolódás, az ismerkedés és persze maga a játék öröme.
Essenben – Iello stand
Ami Essent illeti – mert már többször szóba került, de még nem fejtettem ki -, egy Észak-Rajna-Vesztfáliában található nagyváros, ami arról híres, hogy minden év októberében itt rendezik meg a világ legnagyobb játékvásárát és kiállítását. Ezen voltunk ott hatan, öten az egyesületünkből, valamint a Kard és Korona Kiadó vezetője, Lenhardt Balázs, Budapestről. Erről az útról és magáról a vásárról megint csak sokat mesélhetnék. Ami a lényeg: azért mentünk oda, hogy körülnézzünk, játsszunk, vásároljunk, kontaktokat szerezzünk, s természetesen azért, hogy bemutathassam a játékaimat a kiadóknak.
VB: Ez hogyan sikerült? CSB: Felemásan. Több kiadót is megkerestünk, az Iello-tól a Days of Wonderen át a Queen Games-ig. Többnyire kedvesek voltak, de elutasítóak, mondván, az egyszerű, családi, kooperatív játékok a menők manapság. Viszont, bizonyos kiadók mutattak érdeklődést, így most készül a játékok Print&Play változata, amit e-mailben elküldünk, ők kinyomtatják, letesztelik, aztán reméljük a legjobbakat. Természetesen itthon is futunk majd pár kört a kiadóknál, hiszen minden lehetőséget meg kell ragadni.
VB: Mesélj erről a két játékodról, légy szíves! CSB: Az egyik Zöldszakáll névre hallgat, a másik pedig a Tűzvész a városban címet viseli. Mindkettő magyar és angol permutációban készült el. Előbbi keveréke a táblás és a kártyás játékoknak. Röviden: fákat növesztünk, ezeket mozgathatjuk a táblán, mi magunk is mozoghatunk a figuráinkkal, illetve bennünket is mozgathatnak a többiek, mindezt kártyák segítségével. A táblán körben van egy százas pontjelző, aki előbb célba ér úgy, hogy minden fa ki van növesztve, az a nyertes. Ez pedig elég mókás helyzeteket és minden esetben izgalmas végjátékot tartogat a játékosok számára. Ráadásul az elvarázsolt fák még tovább fokozzák az izgalmakat.
Zöldszakáll bemutató a Granna standjánál – Essenben
A másik egy úgynevezett pakli építgető – tűzoltós témájú kártyajáték. Mindenki tíz lappal kezd, de egyszerre csak öt lapból játszik. A pakli folyamatosan bővül a különféle kártyák megvásárlásával. Az igazi különlegessége a játéknak viszont két lap: a tűz és a füst. Ezeket nem megvenni, hanem megkapni tudjuk, és vigyáznunk kell, mennyi van a paklinkban, nehogy rajtaveszítsünk. De ha túl kevés van az sem jó, hiszen akkor nem tudunk előre haladni a pontozótáblán. Tudom, ez így röviden elmondva biztosan kínai, de az egyesületben sokan rajonganak ezekért a játékokért, ezt túlzás nélkül mondhatom.
VB: Most is ötletelgetsz éppen, ha jól tudom CSB: Így van, egyfolytában kattog az agyam. Jelenleg öt játékterv van a fejemben, illetve papíron, sőt, kettő már tesztállapotban. Ezeket ki is próbáltuk és többeknek elnyerte a tetszését. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőlük.
Tehát első és legfontosabb, hogy szeress játszani!
VB: Biztosan vannak olyan emberek, akik hozzád hasonlóan szeretnének valami új játékkal előrukkolni. Vagy ha ezt az interjút elolvassák, elkezdenek majd ötletelni. Nekik tudnál adni néhány jó tanácsot? CSB: Azt gondolom, ez elsősorban ott dől el, hogy az ember szereti-e azt, amit csinál. Egy író is azért ontja magából a sztorikat, mert szeret írni. Ha valaki nem ír, hiába álmodik arról, hogy író lesz, nem lesz az. Tehát első és legfontosabb, hogy szeress játszani! Ismerd meg a különféle játékmechanikákat, játékelemeket és témákat. Itt jön az, ami nem tanítható: jön-e ihlet vagy sem. Mindig legyen nálad papír és ceruza, és egyből írd le az ötletet. Nem baj, ha az csak egy része a nagy tervnek. Majd alakul. Ha mégsem, ne ragadj le, találj ki egy másikat.
VB: Tervek a jövőre, 2016-ra nézve? CSB: Szeretnék még létrehozni pár játékot. Hogy hányat, azt nem tudnám megmondani. Nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Újra elmenni Essenbe, mert nagy élmény volt. Tervben van az is, hogy összeállnánk hozzánk hasonló magyar társasjáték fejlesztőkkel és úgy lennénk ott a saját játékainkkal egy közös standon. Több ilyet is láttunk, a finnektől és a lengyelektől, például. Így azért egészen más lenne megjelenni. Az egyesületünk egyre népszerűbb, remélem, sok rendezvényt fogunk a jövő évben létrehozni. Már több megkeresés is volt felénk, hogy legyünk jelen pár játékkal és tartsunk bemutatókat különféle eseményeken, rendezvényeken. Szeretnénk még több embert lecsábítani a társasjáték estekre, délutánokra a Leierbe. És ki tudja, ezeken kívül még mit tartogat a jövő.
Másnap egy kiadós alvás után frissen és üdén ébredtünk. Gyors reggeli és készülődés a hosszú napra. Aztán irány a furgon és Essen. Most, hogy már tudtuk, mire is számítsunk, a megfelelő mennyiségű ruhát vittük magunkkal. Csak a megfelelő mennyiségű tárolóhellyel nem számoltunk. A hosszú-hosszú sort a Heidelberger Spieleverlag standjánál meglepő gyorsasággal abszolváltuk. Ami pedig odabent várt ránk, szinte hihetetlen. Társasjátékok 5-10 Euró-ért. Némelyik kicsit többért, de még így is messze áron alul. Kis hibája volt ugyan, hogy németül voltak a játékok, de ez nem volt akadálya annak, hogy fejenként, átlagosan 5-6 játékkal gazdagodjunk. Oly sok lett a jóból, hogy el kellett kérnünk a kocsi kulcsot és lemázsáltuk a zsákmányt a furgonba.
Visszatérve a nyakunkba vettük a vásárt, hiszen még sok mindennel akartunk játszani. Elsőként a hetes csarnokban tudtunk leülni egy szingapúri fejlesztő játékával játszani. Ahol is Ádám gazdasági manőverei után Misi kaparintotta meg a győzelmet. Sikerült összehoznom egy interjú ígéretét másnapra, amit a Veszprémből érkezett srácok készítettek velem. Összejött az is, hogy lefényképezkedjek a Dice Tower-esekkel.
Aztán kis vásárolgatás és bóklászás után, ami nagyjából abból állt, hogy üldöztük Danit, aki előre rohant, ha meglátott valami érdekeset, megérkeztünk a 2-es csarnokba. Itt a finn tervezők standjánál találtunk szabad asztalt, és megismerkedtünk a Realms of Wonder világában játszódó kártyajátékkal. Ez olyan mély nyomot hagyott bennünk, hogy később visszatértünk és megvettünk egy példányt, valamint a nagy táblás verzióból kettőt vakon.
Ekkora már Imi is csatlakozott hozzánk, aki ez idáig a köröket rótta a kiadóknál kontaktok után kutatva.
Kis kutatás után ismét a finn standnál kötöttünk ki, ahol megmutattak nekünk egy másik játékot, a Race to Northpole-t. Az eredmény 2db vásárlás lett.
Levezetésképp még dobozoltunk egyet egy kis gyerekjátékkal, aztán visszaindultunk a szállásra. Gyors lepakolás és irány a város valami vacsoraféléért. Az opciók beszűkülése miatt egy pizzériára esett a választásunk, amit bátran mondhatom nektek, azóta sem bántunk meg. Nagyon jó pizzát adtak, és még egy extra pohár bor is jött, miután valaki sikeresen magára öntötte az első mozdulattal. Sőt egy szál rózsával is gazdagodtunk, amit az éppen arra járó leánybúcsúban résztvevőktől kaptunk.
Visszaérve a szállodába egy kis galaktikus utazás után nyugovóra tértünk. Tudtam, hogy a szombati nap nagyon kemény lesz a számomra, hiszen akkor lesz lehetőségem bemutatni a saját fejlesztésű játékaimat a cégeknek. Így egy kis lélekben való felkészülés után bedobtam a szunyát én is.
Végre eljött a nap. A Győri Társasjáték Egyesület nevében öt bátor lovag indult neki Németországnak, hogy meghódítsák Essen városát. Nagy remények és pizza illat töltötte meg a bérelt furgon levegőjét, amint nekivágtunk este hét körül az utazásnak.
Az eső megállás nélkül szakadt és az álommanó csak nem akart lecsapni minket fokosával. Így, mikor megérkeztünk valamivel reggel 8 előtt, álmos tekintetek méregették Essen esőtől áztatott utcáit.
Némi elemózsiát zsákmányoltunk egy üzletből és végcélunkhoz gurultunk. Messe Essen. Hatalmas épületkomplexum. Első látásra még időben érkeztünk, nem volt akkora a tömeg, mint amire számítottunk.
Első baklövésünket akkor követtük el, amikor a kabátunkat is magunkkal vittük. Igaz esett az eső, de visszagondolva inkább áztunk volna meg egy kicsit, mint hogy ezután egész nap magunkkal cipeljük a meleg holmit a táskában vagy karon. Persze aki betette a ruhatárba…
Kapunyitáskor viszonylag az elején bejutottunk és nem volt akkora tülekedés, mint a Gen Con-on szokott lenni – talán mert több helyről engedték be a tömeget.
Odabent az embertömeg hamar megsűrűsödött és menekültünk a 7-es csarnok felé, ahol a vásár többi részéhez képest meglepően kevesen voltak. Már-már elviselhető volt a dolog. Itt összefutottunk a veszprémiekkel és a trickerionosokkal is. Utóbbiak igazán remek munkát végeztek a standjuk dekorálásával. Korhű öltözet és bútorok. Valamint, az első vásárlás is megtörtént Ádám részéről, egy Tiny Epic Galaxies formájában.
Aztán éles fordulattal kanyarodtunk vissza a nagyobb csarnokok felé, hiszen be kellett szerezni pár játékot, amit haza kellett szállítani a megrendelőknek, és fel kellett kapni az előrendelt dolgokat is.
Elhaladva a Heidelberger Spieleverlag mellett kígyózó sort pillantottunk meg: olcsó társasjátékok. Nagyon olcsók – mondta Imi. Több se kellett nekünk. Elhatároztuk, hogy holnap ide látogatunk el először.
A tömeg egyre duzzadt, és mi egyre kimerültebbek lettünk. „Valahova le kéne már ülni játszani.” Így hát az Amigo standnál letelepedtünk az első kínálkozó üres helyekre és játszottunk egy 7 Wonders Duel meccset, egy kedves segítő kíséretében. Misi le is csapott a játékra, és jutalma egy fém jelölő lett. Aztán megrizikóztattunk egy Kemet játszmát is Lenhardt Balázs invitálására, ahol is Ádám bealudt a szabálymagyarázat közben. A negyvenöt perces játékidőt sikeresen elhúztuk két órányira, és utána úgy döntöttünk, hogy fáradt csapatunk jobban tenné, ha elfoglalná a szállását a szomszéd városban, és holnap, kipihenten folytatnánk a felfedezést.
Oberhausen alig fél óra autóútra volt Essen-től, és a szálloda is remek választásnak bizonyult. Gyönyörű szobák, kényelmes ágyak. Több se kellett a megfáradt vándoroknak. Egy gyros után és egy kis próbajátékkal a galaxis körül és a rockbandák földjén, nyugovóra tértünk.
Malifaux egy, az 1900-as évek legelejének alternatív változatában játszódó terepasztalos játék, ahol kellemes elegyet alkot a gótika, a vernei ihletésű gőzgépek jellegzetesen továbbgondolt változatai, a varázslat, horror és a western, körbekerítve a századelő jellegzetes viktoriánus esztétikájával. Elég széles a merítés, ennek ellenére nincs zavaró stíluskavalkád érzés, jól megférnek egymás mellett a western pisztolyhősök, viktoránus nekromanták, gőzgépek, az emberiség vesztét akaró emberfeletti, vagy néha túlságosan is emberarcú rémségek, önmaguk paródiájába hajlóan redneck mentalitású gremlinek, távol-keleti maffiacsaládok – persze csak amíg el nem kezdődik az első kör.
A játék a különböző figurákat az alábbi frakciókra bontja:
Guild: Malifaux világában élő emberek korrupt vezetőséggel rendelkező rendfenntartói. Főleg western és viktoriánus beütésű figurák, steampunk gőzgépekkel támogatva.
Resurrectionists: A hasonló játékokból már ismert, élőhalottakkal foglalkozó frakció, amit az tesz különlegessé, hogy az obligát nyugatias jellegű élőhalottak (pl. zombik) mellett, a távol-keleti mondavilágból táplálkozó oldalhajtása is van.
Arcanists: Ebbe a frakcióba sorolták azokat a karaktereket, akik különféle varázslatokat használnak céljaik elérésére, legyenek gőzgépeket irányító gőzművesek, vadállatokat manipuláló, Dr. Moreau ihletésű átgondolások, vagy illuzionista előadóművészek.
Neverborn: Malifaux világának őshonos lakói, akik mély gyűlölettel viseltetnek az emberek iránt. A frakció tagjai emberfeletti, vagy éppen ellenkezőleg, néha túlságosan emberarcú szörnyetegek, rémálmok, lovecrafti ihletettségű rémségek, vagy éppen egy kisgyerek, aki azt hiszi, hogy ezt az egészet csak álmodja…
Outcasts: Független zsoldosok, szabadcsapatok gyűjtőhelye, akik közül elég sok figura bérencként csatlakozhat más frakciók csapataihoz.
Ten Thunders: Távol-keleti ihletettségű frakció, a tongra vagy a yakuzára emlékeztető bűnszövetkezet, akik beszivárogtak Malifaux világába, azzal a céllal, hogy irányítsák azt.
Gremlins: Szintén őshonos frakció, túlzott redneck mentalítástól (és rengeteg alkoholtól) túlfűtött, alacsony mocsárlakó lények, akik toldozott puskáikkal, harcra tenyésztett disznóik élén szállnak be a küzdelmekbe.
Mechanika
A legtöbb terepasztalos stratégiai játék használ valamilyen eszközt a véletlen szimulálására, az esetek nagy részében ez a kocka dobás. A Malifaux rendszere ezzel szemben egy pakli kártyát használ erre a célra (ami gyakorlatilag két különböző joker lappal rendelkező franciakártya pakli). A játékosok minden körben felhúznak hat lapot a kezükbe, majd a maradék pakliból húznak lapot minden egyes próbára és cselekedetre, amit befolyásol a véletlen. A kézben tartott hat lap szolgál arra, hogy a próbákra húzott, nem megfelelő lapok helyett be lehessen dobni; a játék nyelvezete alapján az adott próbát el lehessen csalni.
Ez a mechanika, amellett hogy nagy örömmel szokták fogadni azok a játékosok, akiket saját bevallásuk szerint kockában üldöz a sors, egyrészt komoly blöffölési potenciált hordoz magában, másrészt pedig komoly taktikai döntések meghozatalára is lehetőséget ad (pl. dobjam el a nagy lapomat arra, hogy megmentsem az egyik figurámat, vagy inkább később használjam arra, hogy máshol bevigyen egy komoly csapást).
Harmadrészt pedig a lapok színeinek (szimbólumának, mint a franciakártyában) jelentősége lehet: a figurák rendelkezhetnek olyan extra képességekkel, melyek használatához egy-egy megfelelő színű lapot kell kijátszani.
Narratíva
A játék nagy erőssége, hogy kétféle játékmóddal érkezik, a készítők gondoltak mind a kompetitív szellemiséget-, mind a történetközpontú játékot kedvelők táborára.
Az alap szabálykönyvben szerepel egy általános, kevesebb küldetéssel rendelkező, szorosabb időkeretek között, versenyeken is jól működő mód; illetve egy összetettebb, narratív küldetéseket használó változat is.
A játék küldetésrendszere annyiban különbözik más játékoktól, hogy minden küldetéshez tartozik két alküldetés is, amit a játékosok egy listából húznak ki, kártya segítségével. Mind a küldetés, mind az alküldetések győzelmi pontokat adnak, amit a játékosoknak a meccs során van lehetőségük megszerezni. Több hasonló játékkal ellentétben itt egy meccs nem ér véget akkor, ha az egyik fél vezetőjét, vagy extrém esetben akár az egész csapatát legyőzték. A játékot az a fél nyeri, aki a játék során a több győzelmi pontot összeszedte, még akkor is, ha már nincs figurája az asztalon.
A kompetitív, versenyközpontú játékot a gyártó egy hivatalos, ingyenesen letölthető versenyszabályzattal támogatja. A narratív játékokat kedvelők számára 2015-ben megjelent kiegészítő könyv fog tetszést aratni: ami keretet ad a kampányjátékok lebonyolítására, ahol a játszmák között a csapatok fejlődnek, új képességekre, tárgyakra vagy akár bázisra tesznek szert (csakúgy, mint pl. egy Mordheim kampányban).
Ezen kívül a gyártó Wyrd Chronicles címmel egy kéthavonta megjelenő, ingyenes, online fanzine-al is kedveskedik a közönségnek, ami többek között új küldetéseket, hobbi és festési tippeket, harctéri beszámolókat, a megjelent kiadványokkal kapcsolatos kiegészítő anyagokat, illetve a játék világában játszódó novellákat tartalmaz.
Fém csikordult fémen, ahogy az expedíció tagjai közeledtek a szörnyhöz. Lehet, hogy észrevette őket? Remélték, hogy nem, hiszen még nem kelt fel a nap. Még van idejük a feladatra.
A legenda úgy tartotta, ha a keresett szörny rájuk üvölt, vége mindennek. Sokan azt suttogták, már csak az is elég, ha távolról meghallják a hangját, mert az oly rémisztő, hogy csak a legerősebb idegzetűek állhatják, mindenki más fejvesztve rohan. Az expedíció tagjai idegesen szorongatták a fegyvereiket. Ők lesznek az első csapat, akik látták a szörnyet, ők jutottak a legközelebb hozzá! Észre sem vették, hogy a távolban már aranylik az ég alja, a diadal érzése figyelmetlenné tette őket.
Döbbenten nézték a csupa fém, fogaskerekekből és éles pengékből alkotott rémet. Végre megtudták milyen és hol bujkál, már csak az észrevétlen távozás idegeket tépő feladata maradt. Lépteik nem ütöttek zajt, ahogy megfordultak, ám ekkor felderengett a pirkadat első fénye. A szörny kinyitotta vörösen izzó szemét, és megpillantotta a csapatot. Azonnal üldözőbe vette őket, kitátotta csőrét és felrikoltott… A hang, amit még a távolabb táborozó teherhordók hallottak, nem e világi volt. Az expedíció tagjai reszketve, fegyvereiket eldobálva hanyatt-homlok menekültek, de nem jutottak messzire… Sosem találták meg őket.
A fém testű szörny a mai napig őrzi a titkát.
Hosszú kihagyás után ismét megnyílik a győri Malifaux Kapu. Ismét összecsaphatnak a Mesterek, hogy a győzelemért próbára tegyék sorsukat és szerencséjüket.
Helyszín: Győr, Hunyadi János út 14. Leier City Center Irodaház
Időpont: 2015. 11. 07.
Kezdés: 09:30-kor regisztráció, 10 órakor első forduló.
Nevezés: A jelentkezéseteket a mostklub.gyor@gmail.com címre tudjátok elküldeni. A nevezés díja 1500 Ft, amit majd a helyszínen kell kifizetni. A nevezési határidő október 31., annak, aki késve adja le a nevezését a nevezés díja 2000 Ft.
A megmérettetés három fordulóján 50 lélekkőből álló seregek csaphatnak össze. Szokás szerint a harmadik meccsen egy speciális küldésen kell helytállniuk a vállalkozó kedvűeknek:
forduló: Reckoning, Standard Deployment
forduló: Reconnoiter, Flank Deployment
forduló: Speciális (Turf War alapján), Close Deployment
Az első három helyezettet díjazzuk. Az első 5000 Ft, a második 3000 Ft, míg a harmadik helyezett 2000 Ft értékű kupont kap, melyet levásárolhat a Főnixcsarnoknál.
Sólyomszem már-már beletörődő megnyugvással figyelte az egyre közeledő Vasparipát, amivel a Fehér Ember mind jobban és jobban betolakodik az indiánok földjére. Mindig, mikor a Nap a delelőjén áll, elrobog ez a Szörnyeteg, fojtogató füstöt okádva, és bölényriasztó hangot kiadva magából.
De most valami más. Valami történik a Vasparipán! Kicsiny alakokat, embereket lát mozogni a Szörnyeteg hátán, akik láthatóan egymással harcolnak, ki szabad kézzel, ki pisztollyal.
– Hm, lehet megéri egy kis tüzes vízért belovagolni a Városba, hogy megtudjam mi történt itt – gondolja Sólyomszem…
A Colt Express egy nagyon hangulatos kis western játék, ahol a legtöbb értéket (pénzt, gyémántot, pénzes táskát) kell összegyűjtened egy vonatrablás során. Igen ám, de a többiek is minél nagyobb szeletet szeretnének a „tortából”, és eme cél érdekében bizony meglőnek és megütnek úgy, hogy a fogaidon kívül még pénzt is vesztesz, vagy galád módon rád uszítják a marsallt!
A játéktér háromdimenziós, ami látványos ugyan, de néha akadályozza a könnyű figuramozgatást. Illetve a játék készítői adnak még pár kaktuszt, sziklát és egyéb hangulatfokozó kis kiegészítőt, amivel az épp unatkozó játékos szimulálhatja a vonat haladását! 😀
Szimpátia alapján vagy véletlenszerűen válasszatok magatoknak karaktert, és vegyétek magatokhoz a hozzájuk tartozó kártyákat (10 db akció és 6 db lövés kártyát), illetve egy 250$-os pénzeszsákot. Minden rabló rendelkezik valamilyen speciális tulajdonsággal. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, egy-két ilyen képesség inkább csak több játékosnál (4-6) tud érvényesülni.
A játék megkezdése előtt véletlenszerűen válasszatok ki annyi vasúti kocsit, ahány játékos van, plusz természetesen a mozdonyt. Állítsátok össze a szerelvényt, majd helyezzétek el a kocsikon látható ábrának megfelelő mennyiségű értéket a vagonok belsejébe, továbbá egy pénzes táskát a marsallal együtt a mozdonyba.
Válasszátok ki véletlenszerűen az „útirányt”, azaz 4 darab körkártyát (játékos számnak megfelelő pakliból), valamint a végállomást. Ezeket arccal lefelé helyezzétek el. Ezek a kártyák fogják majd meghatározni, hogy mennyi akciót hajthatsz végre egy körben; hogy mik a különleges feltételek, valamint, hogy a kör végén történik e valami.
A játék során különböző akciókat kell(!) végre hajtanotok. Ez lehet mozgás fel-le, előre-hátra, a Marshall mozgatása, lövés, ütés illetve érték felvétele a földről.
Egy kör úgy zajlik, hogy felcsapjátok az egyik körjelző kártyát, majd felhúztok 6 akciókártyát a kezetekbe, a lefele fordított akció-paklitokból. Ezután következik az akciókártyák lerakása.
Egy körben annyi akciót hajthatsz végre, amennyit a kört jelző kártya engedélyez. A játékosok szépen sorban, egymás után leraknak egy-egy akciót egy közös pakliba. Hogy képpel lefelé vagy felfelé (azaz nyíltan vagy vakon), illetve hogy milyen speciális szabályok vonatkoznak a lepakolásra, azt a körkártya határozza meg (előfordulhat például, hogy egyszerre kettő akciókártyát kell leraknod). Amennyiben úgy ítéled meg, hogy nincs olyan kártya a kezedben, amit szívesen letennél, akkor lerakás helyett húzz fel hármat a még meglévő akciókártyáid közül. Így viszont egy körből kimaradsz. Természetesen nagyon kell figyelni, hogy a másik mit csinál, illetve, hogy saját magam milyen sorrendben hajtsam majd végre az akcióimat. Elszomorító, mikor az ember csak a levegőt öklözi, mert az összes játékos előtte elmozgott a kocsiból…
Miután mindenki letette az akciókártyáit a közös pakliba, jön ezeknek a cselekedeteknek a végrehajtása. Fordítsátok meg ezt a paklit, hogy a legelső játékos legelső akcióját tudjátok elsőként végrehajtani, majd a második kis rabló első akcióját, stb. Ahogy már mondtam, az akciókat végre kell hajtani. Azaz, ha épp le szeretnél mozogni, de a marsall alattad van a kocsiban, akkor bizony kapsz egy golyót tőle és visszaküld a vagon tetejére!
Az ellenfeled akció pakliját tudod „hígítani”, kétféleképpen is: vagy te lősz rá (kap tőled egy golyó kártyát), vagy a marsallt küldöd rá a kollégára, és tőle kap egy semleges golyót. Ezek a kártyák a riválisod akciókártyái közé kerülnek, így ha ilyet húz fel a kezébe a következő körben… akkor bizony így járt, kevesebb akció közül választhat… Nincs is jobb érzés, mint egy banditákkal teli kocsiba bemozgatni kaján vigyorral az arcunkon a marsallt. 😀
A játék végén össze kell számolni, ki mennyi értéket rabolt össze. A pisztolyhős cím (az kapja, aki a legtöbbet lőtt) plusz 1000 dollárt ér!
Szerintem 6 játékossal a legjobb játszani. Egyes karakterek esetleg gyengébbnek tűnhetnek, mint a többi, de én úgy látom, hogy meg kell velük is tanulni játszani. Ami nagyon fontos, hogy állandóan figyeljük, és tartsuk észben, hogy a többiek mit csináltak! Ja, és sértődésre fogékonyaknak nem ajánlom ezt a remek kis játékot!
Nagyszerűen sikerült a 2015.09.26-án megrendezett Nagy JÁTSSZ-MA! napja.
Rengetegen voltunk (~130 fő),
az ország/világ számos pontjáról (Győrből, Veszprémből, Budapestről, Szlovákiából),
kicsik és nagyok (5-72 éves korig),
kevesen és sokan (1-9 személyes),
rövid és hosszú (10 perctől 6 óráig tartó)
társasjátékokkal… és nagyon jó hangulatban játszottunk.
Az Egyesület részéről köszönjük mindazoknak, akik ellátogattak a rendezvényre!
Meglepetéssel kedveskedtek nekünk veszprémi vendégeink a legutóbbi Nagy Játssz-MA! napja rendezvényünk után. Az alábbi videós minibeszámolót készítették rólunk:
Felejthetetlen élményekkel gyarapszunk a játéknak hála egy-egy parti után! Szerintem alapkellék egy baráti est alkalmával.
You must be logged in to post a comment.