A hétvégén sikeresen lezajlott a harmadik győri X-wing házibajnokság. Ismét küldetések teljesítésében mérhették össze a tudásukat a résztvevők, mondhatni már hagyományosan. A versenyzők számában csúcsot döntöttünk, 14-en voltak, és hallottam még vagy 2-3 embertől, hogy jött volna, de sajnos nem volt jó az időpont. A végén még a hely szűke miatt kell aggodalmaskodni…
A verseny jó hangulatban telt, bár azért kaptam a versenyzőktől pár stressz tokent… De egy jól irányzott szervezői asztalhoz való zöld mozgással levettem magamról őket 😀
A legfőbb tanulságom az egészből, hogy a küldetés kitalálójának rengeteget kell tesztelnie. Sajnos, ez részemről elmaradt, de a klubba járó játékosok sokat teszteltek és sok problémára világítottak rá, köszönet érte Nekik!!! De így is volt egy-két tisztázatlan kérdés, amire menet közben kellett kitalálni a megoldást, több-kevesebb sikerrel…
Jöjjön az önajnározás:
A küldetéses versenyek jók, mert nem a szokásos nyerő listákat kell hozni rá, ha nem alternatívan kell gondolkodni a csapat összeállításban. Tegye fel a kezét az, aki látott mostanában Shuttle-t Palpa papa nélkül? Senki??? Hm, mint a diákjaimnál, ha kérdezek tőlük valamit… akkor esetleg kettő nagy-talpú hajót? Na ugye, ritka mint a fehér h… khm két Tie bomber. Itt a versenyen mindegyikkel lehetett találkozni. Végre nem azok az agyon kombózott, már-már követhetetlen listák vannak, mint dog fight-okon! Ezzel lehet talán enyhíteni a – szerintem – egyre nyomasztó dolgon, hogy az első hullám hajóit nem igazán hozzák.
Szóval én a küldetéses versenyekben látom a jövőt. Sajnos, egy nagy problémája van azonban neki: ki kell találni ezeket úgy, hogy élvezetes is legyen. Én például az első küldetéssel most nem voltam teljesen elégedett, a többi nem volt rossz. De kiegyensúlyozni azt, hogy élvezetes játék legyen, teljesíthető küldetések és lehetőleg ezeknek a teljesítésére törekedjenek a versenyzők, az nehéz…
Amúgy akár országos rendezvénynek is nevezhetjük magunkat, hiszen voltak nálunk Budapestről, Nagymarosról és Szombathelyről is!
Győrben a következő Mission Arrabona ősszel lesz. Addig is a küldetések szerelmeseinek tudom ajánlani a százhalombattai FFZ rendezvényt!
Végül az eredmény. Elsődlegesen a Küldetés Pontok (KP) számítottak, másodlagosan a Győzelmi Pontok (GyP), legvégül pedig lelőtt-megmaradt hajók pontszámai:
- Kohonicz Mihály 13 KP, 9 GyP
- Kőhalmi Ádám 13 KP, 3 GyP (igen, csak egyszer győzött)
- Tóth Ádám 12 KP, 9 GyP
- Horváth Márk 12 KP, 3 GyP, 341 MoV
- Kriván Tibor 12 KP, 3 Gyp, 291 MoV
- Heiter Ákos 11 KP, 9 GyP
- Jakus Roland 11 KP, 6 GyP
- Babinszki István 9 KP, 9 GyP
- Remport Gábor 9 KP, 6 GyP
- Jakus Szilárd 9 KP, 3 GyP
- Szabó Dániel 7 KP, 3 GyP
- Neher András 6 KP, 3 GyP
- Éber Imre 6 KP, 0 GyP
- Tóth Péter 5 KP, 0 GyP
Végül pár versenyzői vélemény:
„A versenyen nagyon jól éreztem magam. A jó hangulat az első perctől adott volt, a három 90 perces forduló éppen elég volt ahhoz, hogy kellemesen elfáradjak. Úgy gondolom, a távolabbról érkezett játékostársak sem csalódtak. Bízom benne, hogy ezek a versenyek rendszeressé válnak a Galaxis eme szegletében és meg tudjuk oldani hogy a szervező(k) is részt tudjanak venni a játékban [Megj.: Ennek én is örülnék – Rempi]. 🙂 ” – Kriván Tibor
„Legénységemmel együtt felfokozott izgalommal vártuk a csatározást, hiszen eddig mindössze szülőbolygóm kopár felszíne felett dübörögtek hajtóműveink, és a fegyverek is csak gyakorlólőszerrel voltak betöltve. De majd most! – fogadkoztunk, de csúnyán elkenték a szánk szélét! Pedig a Galaxis eme szeglete oly gyönyörű, az itt élő népek pedig oly kedvesek – de csak látszatra, szóval van még mit tanulnom tőlük, hogy a majdani küldetések zsákmányából nekem is jusson valami konc. Pedig a körülmények maximálisan kielégítőek voltak, a légkör baráti (Háború van!) és sportszerű (Söpredékkel repülök!) volt, és utólag belegondolva a listám se volt rossz. Harcedzett ellenlábasok, rosszul értelmezett hadviselési megállapodások, koncepcióhoz nem illő stratégia és durva pilótahibák okozták a katasztrofális debütálást. Szóval tulajdonképpen csak a papírforma érvényesült. Viszlát, és kösz a halakat! Idővel visszaszolgáltatom!” – Tóth Péter