Mi történik, ha veszünk néhány sarkkutató csapatot, kidobjuk őket az Északi-sark közepén azzal a feladattal, hogy versenyezzenek, melyik csapat ér fel teljes létszámmal a sarkkör közepén lévő hegyre? Majd mindezt megbolondítjuk a szeszélyes sarkköri időjárással, ami pillanatok alatt megváltoztatja az amúgy is hektikus erőviszonyokat? Ha az egészet nyakon öntjük a megfelelő mennyiségű humorral, megkapjuk a 2015-ös év egyik legjobb finn (parti) játékát, a Race to the North Pole-t.
Mint arról már a bevezetőben is említést tettem, a játékban sarkkutató csapatok versenyeznek, hogy felérjenek a játéktér közepén lévő hegy tetejére. A játék célja, hogy a játékosszámtól függően 2-4 főt számláló csapatunk minden tagját feljuttassuk a játéktér közepén található hegy tetejére. Ebben azért a játékostársakon kívül magának a játéktérnek is lesz, nem kicsi beleszólása.
Ami először igazán megfogott, amikor a játékot kipróbáltam Essenben, az (leszámítva a finn fejlesztő lelkesedését) a háromrétegből álló játéktér volt. Az alsó réteg a játékban akadályként megjelenő jégfalak grafikáját tartalmazza. Erre kerül rá egy kör alakú köztes réteg, ami a tényleges játékteret tartalmazza, ennek négy oldalán van a játékosok által felhasználható három kártya helye, illetve a négyzetrácsos játéktér, aminek néhány négyzete helyén hézag van, ezeket átlátszó lapokkal kell kipótolni. A harmadik réteg egy kis kör, ami a játéktér közepén lévő négy darab négyzetre illeszkedik. Összerakva a játékteret, mind a köztes, mind a középen lévő célkarika egymástól függetlenül képes elfordulni, amire a játék mechanikája erősen épít. Ezen kívül van még a dobozban négyszer négy különböző színű meeple – minden játékos egy csapatot irányít majd- , kártyák a lépésekhez, illetve a célt jelképező lapocska és a felszerelést jelképező korongok.
A játék elején minden csapat kap két felszerelést (ez a kiválasztott csapattól függ), felhelyezi a hajójára a saját csapatát jelképező figurákat és feltölti a felé eső kártyatartó helyeket három kártyával. Egy játékos a saját körében két dolgot csinálhat, kirakhat egy figurát az alaptáborba (ez a középső játéktér legalsó, játékos felé eső része) és kijátszhat egy kártyát, amivel egy figurája cselekedhet. Ezekkel a kártyákkal lehet mozgatni a játékos figuráját a kártyán lévő irányoknak megfelelően: valamilyen irányba, esetleg átlósan egy vagy két mezőt. Minden kártyán van egy-egy meeple szimbólum kék vagy piros színnel jelezve. A kék lépéskártyákkal csak lépni lehet és csak olyan területre, ahol nincs más figura. A piros színű lépéskártyával foglalt mezőre is lehet lépni, ilyenkor az ott lévő figura visszakerül a saját hajójára (ki lett ütve). Ezen kívül minden kártya sarkán van egy vagy több hógolyót tartalmazó szimbólum. Használat után a kártyát el kell dobni, és ha az eldobott kártyákon lévő hógolyók száma eléri a megadott mennyiséget, vihar következik. Ilyenkor a játéktér elfordul a még ki nem húzott kártyapakli tetején lévő kártya által meghatározott irányba (jobbra vagy balra, bizonyos negyednyit). Ilyenkor amellett hogy más pozícióba kerülnek a játékosok, még a játéktér is megváltozik, köszönhetően a játéktéren lévő hézagoknak és az általuk felfedett újabb és újabb jégfalaknak. Ezután a játékos feltölti a maga előtt lévő kártyákat.
A játék során a kártyákon kívül még, egyszer használatos tárgyakat is ki tudunk játszani a célunk elérése érdekében. Ezek a tárgyak lehetnek segítőek vagy ártóak. Minden csapat két fix, segítő tárggyal kezd és a játékos húz egy tárgy tokent ha kiüti egy másik játékos bábuját, illetve ha elsőként bejuttat figurát a játéktér közepére (igaz, ezek között ártóak is lehetnek már).
A játéktér közepén lévő kis kör tartalmazza a célt, ahova be kell juttatni a játékosokat. A cél négy mezőt fed le és egy vagy két bejárata van, ahol be lehet léptetni a figurákat a célba. Az a játékos nyer, aki először juttatja be az összes figuráját a célba.
A játék nagyon pörgős és folyton változó táblájának köszönhetően újabb kihívásokat jelent a sarkkutatóink számára. Előfordulhat, hogy a középső cél csak egyetlen irányból közelíthető meg, köszönhetően a térkép fordításnak, a sok-sok jégrepedésnek és 2-3 jegesmedvének!
A játék lehetőséget ad a játékosok között sok interakcióra, mint a hócsata – azaz visszaküldjük egyik játékos társunk bábuját az induló táborba, vagy akár a tábla direkt forgatása (sok hólabdás kártyák kijátszásával).
Egy igazán szórakoztató társasjáték mindenki számára!