Kártyajáték – Győri Társasjáték Egyesület

Napi Shadespire – Steelheart’s Champions

2019.07.23.2019.07.23.Ákos

A Steelheart’s Champions a Shadespire játékhoz tartozó alapdoboz egyik csapata. Elég kezdőbarát összeállításúak, és ha utánaolvasunk a Shadespire hátterének, kiderül, hogy a játékban ők számítanak a jó legelkötelezettebb híveinek. És mint az ilyen csapatokra általában jellemző, a játékban ők állnak a legkevesebb figurából, bár létszámhátrányukat jó statisztikával kompenzálják. Mindegyikük átlagos mozgással, jó támadó képességgel és viszonylag nagy sebzéssel rendelkezik. Ahhoz, hogy inspirálódjanak pajzsot vagy kritikust kell dobniuk. Ekkor növekszik a védekezésük és Speciális támadást is kapnak. De kik is ők? Kik a tagjaik?

Vegyük sorra.

Severin Steelheart: Ő a csapat vezére és szinte mindenkit egy csapásra képes a másvilágra juttatni. Inspirálódva képes egyetlen támadásból minden körülötte álló ellenséget megütni. A fejlesztéses kártyákkal akár páncélnyitó vagy épp sikertelen támadásra visszaütő kardforgatót is csinálhatunk belőle.

Obryn the Bold: Obryn a csapat tankja, aki már kezdésnek is képes egy ütésével hátralökni az ellenfelét, már ha az egyáltalán túléli a csapást. Inspirálódva képes a támadásainál választani; vagy hátra lök, vagy épp pajzsot semlegesít. Ráadásul fejlesztés kártyákkal képes lehet akár egyszerre több egymás mellett álló ellenfelét is támadni, és ezzel igazi kis tömegoszlató lesz, vagy ha úgy alakul, hogy nincs mellette szövetséges figura, akkor bónusz kockát kap.

Angharad Brightshield: A játék egyetlen női figurája. Bár sebzésben elmarad a másik két társától, neki azt a pluszt adták, hogy ő több kockával támad. Inspirálódva ráadásul még a visszaütésre is képes, ha adottak a körülmények. A fejlesztés kártyákkal vagy egy társait védelmező harcost csinálhatunk belőle, aki saját magát és a mellette álló társait és képes Guard-oltatni, vagy épp az ellenséges vezér rémálmát személyesíti meg, mert ellene képes újra dobni a támadásait.

Ploy kártyáik: A csapat ploy kártyái inkább a saját magukat erősítik, pozícionálják, vagy épp növelik a sebzést. Kifejezetten sok Guard-olós lapjuk van. Adott esetben akár képesek az ellenfél támogatását negálni is.

Steelheart-ék a csatatéren igen kezdőbarátak és sokoldalúak. Alkalmasak mind területszerzésre, objektívázós küldetésekre, mind pedig az ellenfél szisztematikus felszámolására. Hibatűrő és könnyen tanulható csapat, egyetlen hátrányuk, hogy kevesen vannak. Bátran ajánlható azoknak, akik szeretnének belekóstolni Shadespire világába.

Egyesületünknél lehetőség van arra, hogy az érdeklődők ki tudják próbálni a játékot és sok egyedi csapatot, köztük Steelheart-ékat is.

Archeology

2017.12.14.2017.12.14.szeor

Örömmel tölt el, ha értékes kincseket szerezhetsz meg? Jól megy a kereskedés? Érdekel az ókori Egyiptom? Akkor ez a te játékod! Az Archeology nevű játékban a megszerzett (pakliból húzott vagy cserélt) kincseket kell tömbösítve gyűjteni. A cél, hogy minél több pénzt gyűjtsünk a kincsek megszerzésével.

Könnyű, 10 éves kor felett ajánlott játék, 2-4 játékos részére, kb. 20 perc alatt lehet a végéig eljutni.

A játékban végrehajtható akciók:

kincsásás: kártya húzása a húzópakliból, itt rejtőznek a kincsek
piramis: még több kincset lehet szerezni, de ehhez szükség van térképre (Map nevű kártya)
piac: a kincseket itt lehet elcserélni
eladás a múzeumnak: tömbösített kincs kártyák magunk elé helyezése felfordítva

Az előkészítés során a paklit meg kell keverni a tolvaj, homokvihar, és térkép kártyák kivételével. Minden játékos kap 4 db kártyát, melyet a kezébe vesz. 5 db kártya kerül felfordítva az asztalra, ez lesz a piac. A piramist jelölő kártya jobb oldalára kell helyezni 3 db kártyát lefordítva, 5 db-ot felülre, és 7 db-ot balra, ezek jelzik a piramis kis, közepes, és nagy járatait. Ezután az összes tolvaj, térkép, és a játékosszámtól függő számú homokvihar kártyákat (3 játékos: 5 db; 4 játékos: 4 db; 2 játékos 6 db) is a pakliba keverjük.

Kezdésnél minden játékos kezében tartja a 4 db kártyát. A kör egy db kártya húzásával kezdődik. A kártyákon a kincsek nevein kívül szerepel a csereértékük, az, hogy hány pontot érnek, ha 1,2,3, stb. db-ot gyűjtöttél belőlük, és a ritkaságuk, amely jelzi, hogy hány db ilyen kártya létezik a játékban.

Ha kincs kártyát húztál, dönthetsz úgy, hogy a piacon cserélsz kincseket a kezedben levőkkel. A cserénél az elcserélt és a megszerzett kártyák összértékének ugyanannyinak kell lennie, vagy lehet a megszerzett kártyák értéke kevesebb. Egy körben többször is lehet a piacon cserélni. Ha nem akarsz cserélni, mert még gyűjtögetnél, akkor passzolhatsz.

Ha úgy érzed, hogy a kártyán található kincsből már eleget gyűjtöttél (a kártyán szereplő ritkaságjelző pontértékéből következtetni lehet arra, hogy a teljes pakliban mi számít gyakori és ritka lapnak), akkor kiterítve magad elé rakhatsz belőle valahány darabot (akár egyet is, de ez általában nem éri meg), vagyis ekkor eladod a gyűjteményedet a múzeumnak. Ezt egy körben többször is végre lehet hajtani. A lerakott sorozatokat később nem lehet tovább bővíteni.

Viszont érdemes a kártyák kézben tartásánál mérlegelni, hogy meddig tartod őket kézben, mert ha egy másik játékos a tolvaj, illetve a homokvihar lapokat játssza ki, akkor elveszítheted kézben tartott lapjaid egy részét.

A pakliban található a tolvaj nevű kártya, melynek kijátszása esetén valamelyik másik játékostól húzhatsz egy lapot.

A homokvihar kártya minden játékosra hatással van, rögtön aktiválódik, nem lehet kézben tartani, ekkor minden játékosnak a kézben tartott kártyáinak felét el kell dobnia (lefelé kerekítve). Ezután aki kijátszotta a homokvihart, új kártyát húz.

A piramisnál összekészített 3 kártyahalmaz egyikét 1, 2, illetve 3 Map (térkép) nevű kártya kijátszása esetén lehet megszerezni. Ez a lehetőség a játék során bármikor végrehajtható. A piramis járataiból megszerzett kártyákat ezután kézbe kell venni.

A játék akkor ér véget, ha elfogy a kártyapakli, ekkor még egy kör végigmegy kártyahúzás nélkül. Ha mindenki passzol, akkor aki először passzolt, legalább 1 db kártyát kötelező eladnia a múzeumnak. Ha mindenki kezéből elfogytak a lapok, vége a játéknak és összesíteni kell a pontokat. A kiterített sorozataidért járó pontok összegzése után a legmagasabb pontot elérő játékos a nyertes, egyenlőség esetén az a nyertes, aki kevesebb lap felhasználásával érte el ezt a pontszámot.

Próbáld ki a játékot, legyél te a legjobb régész!

Köszönjük a cikket Schneider Évinek!

Törpék Harca, avagy a Törpe-Ember-Goblin viszály

2016.08.30.2016.08.23.Ákos

A Törpék Harca társasjáték egy olyan pontgyűjtögetős kártyajáték, amit módosított francia kártyákkal játszunk. Azonban a pakliban a megszokott négy szín helyett csak három van, ezek a zöld – Törpe, a kék – Ember, és végül a piros – Goblin lapok. A legtöbb kártyának csak számértéke van, de van egy pár, amiken a játékmenetet módosító szöveg található (ezekből a kártyákból fordulónként egy kerül a pakliba). Ezek mellett találunk a dobozban kisebb, kemény kartonlapocskákat, küldetéskártyákat, amikből minden forduló elején húzunk egyet, és ez befolyásolja a fordulóban a pontgyűjtésünk módszerét.
A játék célja, mint már írtam, a pontgyűjtés, a játék végén az nyer, akinek a legtöbb pontja van.

De hogyan is zajlik a Törpék Harca?
A játék hét fordulóból áll, és minden fordulóban annyi úgynevezett ütés van, mint amennyi lap van a játékosok kezében. Mindig a játékosok számától függően osztunk kártyát. Az osztás után az a játékos, akinek a kék ötös a kezében van, választ a küldetés kártyán feltüntetett két pontozási lehetőség közül. Ezután a játékosok körökben, vagyis ütésekben mérkőznek, melynek során egy kiválasztott lapukat beteszik az asztal közepére. Mindig az viszi el a középre bedobott lapokat, aki az adunak haszná lt színből (az elsőnek bedobott szín) a legnagyobb lapot dobta bele, függetlenül attól, hogy épp pozitív vagy negatív pontot ér a pakli. Ha elfogytak a játékosok kezéből a lapok, akkor mindenki összeszámolja a saját begyűjtött pontjait a küldetéskártya fényében, és kezdődhet az újabb forduló. Minden fordulóban új speciális lapot kell berakni a pakliba, (a régit természetesen ki kell venni) így minden speciális lap legfeljebb csak egyszer szerepel, és teljesen esetleges, hogy mikor.

A játék két szóban összefoglalva egy pörgős kártyacsata, ami kifejezetten sok taktikai lehetőséget rejt magában, de ugyanakkor nem árt az sem, ha Fortuna végtelen kegyével ránk mosolyog. Ha érdekel, hogy jelenlétedben hogyan zárulna a törpék harca, látogass el valamelyik klubnapunkra!

Szegény ember LCG-je, bemutatkozik a Gwent

2016.08.23.2016.08.23.szeor

Fogynak a 10 centis kártyavédők, a 300 grammos papír, és a színes patron, terjed az új őrület, a lengyel CD Red Projekt számítógépes szerepjátékának parányi szeglete. A Witcher 3 egy igazán kiváló videojáték, de ami eleinte két szörny lemészárlása közti kikapcsolódásnak tűnt, mára önálló életre kelt, ez pedig a jelen írásunk apropójául szolgáló Gwent kártyajáték.

A Witcher 3 társasjátékként is megjelent, illetve mobilverziót is kapott, a játékosok mégis a kártyára kattantak rá, és a kiadó jó érzékkel vette észre a kínálkozó üzleti lehetőséget.

A Gwent ugyanis alapvetően a Witcher 3 nevű számítógépes szerepjáték része, amolyan gyűjtögetős kártyajáték, itt egy fogadósnál lehet lapokat venni, amott egy versenyen nyerhetsz még több lapot, és így tovább. Azonban ami két mészárlás közt kellemes időtöltésnek bizonyult, az már kinőtte magát, a számítógépes játék kiegészítőinek részeként papír alapon is megjelent, és fejlesztik az önálló online free to play modellre épülő (játssz ingyen, de költs pénzt az ínyencségekre) verzióját is.

A kétszemélyes kártyajáték szabályai nagyon egyszerűek, a játékosoknak a saját térfelükön van 3 sora, és egymást felváltva kell kártyákat kijátszani, majd a rajtuk lévő számokat összeadva megnézni ki a győztes, és aki ilyen módon két csatában erősebbnek bizonyul, megnyerte a játékot. Egy-egy csatának akkor van vége, ha mindkét fél passzol.

A paklinkat magunk állítjuk össze a rendelkezésre álló 4 frakció egyenként 54 lapos csomagjaiból, a játék kezdetén ebből húzunk 10 lapot, és ebből a tízből kell gazdálkodnunk az előttünk álló két vagy három csatában. A felhasznált lapokat a csaták végén el kell dobni, így máris feladja az első leckét a játék, ha egy csatát megnyerünk, marad tartalék még egy győzelemre?

A játékosok saját térfelükön 3 sorban garázdálkodnak, ezek közelharci, távolsági és ostrom névre hallgatnak.

A lapok fajtáit tekintve vannak Egységek, Hősök, Különleges lapok és a Vezető lap. Az Egységek harci értékkel rendelkező lapok (ezek összessége adja ki a csatában lévő végső értéket), ezeket a három sor egyikébe rakhatjuk ki, és némelyikük különleges képességgel bír. Minden Egység tartalmazza a harci értékét, és hogy melyik sorba való (ezeket számmal és ikonnal jelzi), találhatunk itt 5-ös értékű íjászt, 6-os értékű ostromgépet, és így tovább. Az Egységek képességeit tekintve lehet a kezünkben orvos, aki egy eldobott lapot visszahúz; a kém, az ellenfél sorai közé furakodva (annak erejét megnövelve) biztosít számunkra laphúzási lehetőséget; a kötelékkel pedig lent lévő, azonos nevű egységek értéke beduplázódik. Összesen 8 képesség van, ezeket szintén ikonok jelölik a kártyákon.

A Hősök szintén Egységlapok, van harci értékük, és adottságuk, hogy melyik sorba valók, csak rájuk nem hatnak semmilyen lapképességek (nem lehet visszahúzni, nem duplázható az értékük, satöbbi), és némely esetben szintén rendelkeznek képességekkel, lehetnek orvosok, kémek, és így tovább.

A Különleges lapok speciális képességgel bíró, harci értékkel nem rendelkező kártyák, és nincs kötődésük a sorokhoz sem (magyarán nincs rajtuk erre utaló ábra). Az időjárás lapok például mindkét térfélen egy adott sor összes harci értékét 1-re csökkentik (vagy növelik); az Álcával egy lent lévő Egységlapot felvehetünk (kicserélve a két lapot); a Tiszta Idővel minden időjárás lapot dobni kell vagy a Parancsnoki Kürttel térfelünkön egy adott sor harci értékeit megduplázhatjuk. Ilyen laptípusból van 7 darab.

A Vezető pedig az adott pakli királya, képességét az egész játék folyamán csupán egyszer felhasználva vezethetjük győzelemre kis seregünket.

A frakció is befolyásolhatja az eredményt, ugyanis mindegyik egyedi képességgel bír, például az egyik frakció döntetlennél győz, a másik egy győztes csata után húzhat lapot, és még sorolhatnánk.

A játék finomságai ugyanott bujkálnak ahol az ördög; a részletekben. Az orvossal visszavehetjük az előző csatában az ellenfél által a soraimba applikált kémet, majd hozzá lerakva mi is felhúzhatjuk a magunk lapjait, persze az ellenfélnél ott az Álca, és már veszi is kezébe a kémünket, hogy az ismét nálunk landoljon.. és így tovább, van itt kombináció, nem is kevés.

Egy-egy küzdelem időben nagyjából negyedórát kóstál, tehát ha van szabadidőnk, de semmi vaskosnak nem akarunk nekiállni, nosza, kezdődhet a csata. A játék ráadásul nyelv független, hiszen azt a kevés szabályt, laptípust és képességet négy-öt játék után kívülről fogjuk fújni.

Szóval a Gwent jött, látott, és győzött, egyetlen kívánnivalót hagyva maga után, nyomtatott formában csak a már említett számítógépes játék kiegészítőivel együtt vásárolható meg. Két kiegészítő jelent meg, mindegyik két-két paklival. Márpedig ha kizárólag kártyáznánk, van egy nagyon kicsi és törékeny frizbink is, ami jó sokba került. Ezért a cím, hiszen ha mindenképpen ki akarjuk próbálni, a Google a barátunk, és irány a nyomda, csak ne mondjuk el senkinek, és bizakodjunk, hogy kiadják majd önálló formátumban is.

Hanabi: augusztus 20-a, kártyákon

2016.08.01.2016.07.28.Rempi

A Hanabi egy egyszerűnek gondolt kis kártyajáték, ahol a játékosok közös célja, hogy a képzeletbeli nézőközönséget elkápráztassa egy csodálatos tűzijátékkal.

Miért is írtam azt, hogy „egyszerűnek gondolt”? Mert az alap feladat egyszerű, de hogy a játékosok jól teljesítsenek benne… na az iszonyú nehéz!

A játékban 5+1 különböző színű tűzijáték van (a plusz egy a szivárvány szín, amit alapból nem kell használni), ezek meg vannak számozva egytől ötig. A tűzmesterek (értsd: ti) közösen építgetnek ezekből a kártyákból látványosságokat, egyértelműen színt színre, a számoknak viszont emelkedő sorrendbe kell menniük, egyestől kezdve ötösig. Jó, ha tudjátok, hogy minden szín sorozatból, minden számból bizonyos mennyiség van a pakliban. Azaz minden 1-es számból színenként 3-3, a 2-3-4-es lapokból 2-2 és az 5-ösből csak 1 darab van.

Egyszerűnek hangzik, ugye? Mert az is! És most jön a de… De a játékosok nem láthatják a saját kártyájukat!!! Ezt elég nehéz megszokni, rengetegszer játszottam vele, de még mindig van, hogy képpel magam felé húzom fel a kártyát… Ez olyan, mint a Mow-nál: leraksz egy kártyát, de húzni már elfelejtesz helyette 😀

De hol is tartottam… szóval bár a saját lapjaidat nem látod, de a többiekét igen. Amikor a sor rád kerül, három akció közül választhatsz: az egyik az, hogy egyik társadnak mondhatsz információkat a kezében lévő lapokról, pl: ez a kettő itt piros VAGY ez itt egy ötös. Fontos, hogy mindig csak az egyik tulajdonságára tehetsz utalást, azaz nem mondhatod, hogy emitt egy kék ötös! (Azonban azt, hogy mi nincs a kezében, megoszthatod vele, szintén csurgatva az információt, pl.: nincs egy darab 2-es se a kezedben! Valamint az összes ugyan olyat meg kell jelölnöd, tehát nem teheted azt meg, hogy csak a lerakandó 2-esre mutatsz rá, pedig még van a kolléga kezében még egy…) És akkor itt jön az okoskodás: vajh mire gondolt az infót megosztó? Ez itt egyes, akkor lerakhatom? Vagy inkább dobjam el, hiszen már három színből is lent van az egyes… Pf… Sértődékeny párok ne játsszák!!!

Sajnos az is meg van határozva, hogy összesen mennyi infót oszthattok meg egymással: ezt tokenekkel jelezhetitek. Ha elfogytak, akkor nehéz döntés előtt lesz az aktuális játékos. Szerencsére ilyen tokeneket vissza is lehet szerezni, a dolgod csak annyi, hogy ledobsz egy lapot. Ha az egy ötös volt, akkor így jártál… (megj.: ez a második fajta akció)

Gondolom már kitaláltátok, a harmadik lehetőség egy kártya lerakása. De csak akkor tedd ezt meg, ha biztos vagy benne, mert ha összesen háromszor rosszat pakoltok le, akkor bizony vége a játéknak, mondjuk úgy, hogy felgyújtottátok a közönséget… :S

Amikor elfogy a húzópakli, vége a játéknak, adjátok össze a különböző színek legmagasabb értékű lapjait, és tádám: megvan az eredmény! Nézzétek meg a mellékelt szabálykönyvben, hogy az így kapott érték mennyire nyűgözte le a közönséget!

Ha azt gondoljátok, már nagyon jól megy a játék: tegyétek bele a hatodik színt, a szivárványt. Ebből a szín sorozatból, számonként csak 1-1 darab van a pakliban, tehát ha a sorozat közepéből kimarad egy szám, mert kidobtátok, onnantól már esélytelen befejezni azt.

Eleinte valószínűleg nehezen megy majd a játékosoknak, de ha már összeszokott bandáról van szó, némileg könnyebb lesz a játék, hiszen már tudjuk, hogy a másik mire gondolhatott, amikor információt adott nekünk.

Jó játékot!

7 Wonder – Duel – Egy csodálatos játék

2016.07.11.2016.07.08.Rempi

Sajnos már jó pár hónap eltelt, mióta utoljára játszottam a 7 Wonders (Hét csoda) alapjátékával. Nagyon tetszett, csak egy „problémám” van vele, hogy sokan kell játszani. Úgy izgalmasabb, mint ketten. Márpedig otthon csak a barátnőm és én vagyunk, ami szerintem kevés (ok, bevallom nem játszottam kétszemélyes játékot az alappal, majd egyszer kipróbálom azt is).

Ezért is örültem, hogy megjelent a Duel, ami direkt két személyre íródott. Hát nem csalódtam benne. Nagyon jó! Csodálatos játék! Olyan pároknak nem ajánlanám, akik hajlamosak megsértődni, ha a másik kiszúr az egyikkel. Mert bizony itt erről van szó.

De előtte egy kicsit a játékmenetről. Két városállamot irányít a két fél, ugyan úgy építeni kell épületeket és csodákat, mint az eredeti verzióban, ingyen, pénzért, vagy a megfelelő nyersanyagok meglétével. Ez utóbbit nem kell befizetni, elég ha a termelőhely megvan, vagy veszünk a banktól.

A három korszakon átívelő építkezésnél különbözőképpen lerakott kártyákból kell választanunk egyet, amit vagy leépítünk, vagy eldobjuk és így pénzhez jutunk, vagy a csodánk megépítésére használjuk fel. A választható épületeket különböző „piramisokban” kell elhelyezni a pályán, így lehet azért tervezgetni, hogy majd melyiket szeretném megvásárolni (az első kor alant).

A játék elején kiválasztjuk, hogy a két játékos melyik csodákat építheti meg (a kiválasztás menetét olvasd el a szabálykönyvben), így ezzel is lehet kalkulálni, hogy milyen erőforrásokra gyúrjon rá az ember.

A játék háromféleképpen érhet véget: katonai (lezúztad az ellenfél városát), tudományos (összegyűjtöttél 6 „progres token”-t) vagy civil győzelemmel (nem valósult meg az első két feltétel, és végigjátszottátok a három kort).

A játék végégig nagyon izgalmas a menet. Első játékunkkor például szentül meg voltam győződve, hogy viszonylag simán győzök pontokból (miközben az ellen próbálta lerombolni a városomat, és én csak „tüzet oltottam”), aztán mégis kikaptam 5-el. Hm… 🙁

De volt olyan is, hogy nekem sikerült az utolsó előtti pillanatban bejuttatnom a katonaságom a másik poliszba (utána végigjátszottuk úgy, mintha más kártya jött volna fel: vagy 20 ponttal vesztettem volna, ha nem pont a jó (katonai) kártya fordul fel nekem…). Ja, és tudományosan meg majdnem kikaptam közben. Szóval tényleg esély van mind a háromféle győzelemre.

Ahogy korábban említettem, az ellenféllel való kiszúrás a játék része. Volt, hogy láttam, sok sok fa kell a másiknak a csodái megépítésére, ezért megvettem az összes fatermelőt. De szintén bosszúságra ad okot, ha a játékostárs elhappolja előled a már korábban kinézett kártyát, és eldobja pénzért. Esetleg beépíti random az egyik csodája alá. Fuuuu…

Csak ismételni tudom önmagam: király játék. Azonnal kedvenc lett, még úgy is, hogy többször kaptam ki – szégyen szemre -, mint nyertem. Egyelőre!!! 😀 De jön még Piramisra trójai Faló!

Bang! – The duel, a kétszemélyes leszámolás!

2016.05.11.2016.05.11.Rempi

„A kisváros lakói félve húzódtak vissza házaikba. Érzik, hogy valami történni fog! Valami nagy, ami hatással lesz a további életükre.

Egyszer csak sarkantyúk csilingelését lehetett hallani. A helyi seriff és egy bandita közelednek egymáshoz. Mozdulataikon látszik, hogy feszültek, mint egy felajzott íj. Eljött a leszámolás napja!

Egyszer csak megállnak. Meredten nézik a másikat. Akár szobornak is nézhetnénk őket, annyira mozdulatlanok! Megkondul egy harang, eldördülnek a lövések, és csak egyikük marad talpon…”

Hol is kezdjem…? A Bang-et már nagyon régóta ismerem, szeretem, sajnos kevesebbszer tudok vele játszani, mint amennyiszer szeretnék. Jó kis játék, pörgős, egyetlen hibájaként talán azt tudnám felhozni, hogy ha valaki korán kiesik, akkor ő bizony unatkozásra van kárhoztatva. Sajnos, már többször láttam első-második körös halált, és a játékos utána sokáig csak nézelődött, tervezgetve a bosszúját a Vadnyugaton!

Ezt a hibát tökéletesen küszöbölte ki a Bang! – The duel, hiszen csak kettő játékos játszhatja! 😀

Az alapfelállás a következő: egyikünk a törvényt képviseli, a másikunk pedig a törvényen kívülieket. 4-4 karaktert kapunk véletlenszerűen; külön vannak a két oldal képviselői, így például Wyatt Ear-rel csak a törvény képviselői lehetnek (király név 🙂 a másik kedvenc a Soundance Kid). Ebből a négy emberkéből egyszerre 2-2 van csak a „terítéken”, akiből – oldalanként – az egyik az aktív karakter (AC), a másik pedig megbújik valahol, ahol felszereléseket vételezik magához.

Minden cowboynak van speciális képessége, de ezek legtöbbje akkor fejti ki a hatását, ha ő az AC. Ennek a szerepét körönként egyszer változtathatjuk, ami fontos, mert csak az aktív karakterrel tudunk lőni! Itt úgy érzem, hogy van egy-két nagyon erős karakter, míg van akinek a képességének nem nagyon látom az értelmét…

A játék menete nagyon hasonlít az eredeti Bang!-re, kártyákat húzunk, ebből játszhatunk ki akármennyit. Vannak felszerelés, akció és Bang kártyák. Ez utóbbiak nevet kaptak, szóval Colt-al, Winchesterrel és egyéb finomságokkal lövöldözhetünk egymásra. Ezek nagy részének van egyedi képessége is, amik főleg akkor aktiválódnak, amikor a célpont kivédi a lövést.

Itt is csak egy Bang-et lehet kijátszani, érdekesség azonban, hogy akcióból is vannak lövések, a banditáknak ez a kés, a törvény őreinek pedig a Derringer kártyát jelenti. (Ez utóbbi a harisnyába tehető kis marokpisztoly, épp ezért bármilyen kártya eldobásával védhetjük. Nagyon jó!) Itt jegyezném meg, hogy teli volt a törpöm már azzal, mikor három körből háromszor kirakták rám ezt a kis apróságot. Oké, hogy bármivel védhetem, de nem sok kártya marad az ember kezében…

A játék célja az, hogy megöljük a másik fél mind a négy karakterét (egyértelmű, ha meghal az egyik karakter, akkor egy tartalékban lévő ugrik a helyére). Ez le is megy a játék által említett 30 perc alatt, mivel csak kettő – igen, jól látjátok, KETTŐ – kártya rendelkezik gyógyító képességgel (oldalanként egy-egy).

Még annyit a játékról, hogy a két játékos külön húzópaklival kezd, amit egy dobópakliba kell lerakni, és ez lesz majd összekeverve, ha a húzók elfogytak, így mind a két fél tudja majd használni a másik lapjait (persze csak ha olyat húzott). Sajnos, amíg nincsenek összekeverve a paklik, addig bizony a törvény oldalát érzem erősebbnek. Elég sok „húzz 3 kártyát, tarts meg belőle 2-őt” lap van, így míg a serifféknek el kell dobniuk a kezükből lapot, addig bizony a csóró rabló… Nomen est omen!

Jah, és figyeljünk arra, hogy kinek mikor lehet különféle kártyát adni!

Összességében véve nem rossz játék, de engem (minket) valahogy mégsem fogott meg. A karakterek nevei, a többi kártya tulajdonságai is jók, de a cowboy-ok speciális képességei el tudják vinni a játékot a „csak ölj már meg, mert esélyem sincs” irányába. Meg valahogy nem volt meg benne az a plusz, ami miatt azt mondanám, hogy egy nagyon jó játék!

Hancúr párbaj – kizárólag kettőtöknek

2016.05.04.2016.05.25.Reni

Pár éve kezdtek betörni a társasjátékok piacára az úgy nevezett „felnőtt társasjátékok”, amiket nem a 14+ és az erős, 40 oldal feletti szabálykönyv tesz felnőtté… Ilyenek például a Részegedj okosan (vagy Alcoholy, ki hogyan ismeri), a Hátsó gondolatok (kvíz játék pajzán találós kérdésekkel) és a Hancúr párbaj is.

A kétszemélyes társasjátékokat tekintve igazi problémával állunk szemben: kevés igazán jó van belőlük.

Beszéltünk már korábban például Mr. Jack üldöztetéséről, a Mr. Jack in London társasjátékkal kapcsolatban, amelynek nem rég jelent meg a folytatása. Ebben a játékban hasonlóképpen vetélkedhettek egymással, mint a Hancúr párbajban is! 🙂

Maga a játék menete (egyikőtök a gyilkos, másikatok a nyomozó, 8 kör áll rendelkezésetekre megszökni vagy meggyanúsítani) nem változott, viszont rengeteget a variáltak a kis részletekkel, amitől egy teljesen új dinamikát kapott az egész.

Míg a Londonos változatban Mr. Jacknek nehezebb dolga van, Manhattan szigetéről a játék elején gyorsabban elmenekülhet. A játék elején sokkal kevesebb lámpa és metró (alagút funkcióval) található a pályán, valamint olyan karakter is helyet kapott a játékban aki ezeket (+ az építkezéseket) parkká tudja változtatni. Aki a parkban van, őt nem látják, akkor sem, ha lámpa vagy másik személy áll mellette… A gyanúsított pakliból is sokkal nehezebb húzni, mivel ezért el kell lépdelnünk (bárkivel) a Szabadság-szoborhoz, ahol egy hajléktalan adja a „tippet”. Ez a funkció annyira nem kijátszott a játékban, mivel túl sok időt tud akár feleslegesen eljátszani vele a nyomozó.

Összességében a Mr. Jack New Yorkos változata elsőre kicsit csalódás lehet a megszokott londoni utcák után, de pár játék után sokkal izgalmasabbá fog válni! Igazán izzasztó tud lenni a gyilkosnak a 7-8. körnél!

A Hancúr párbaj mellett talán még a Hive is jó játék két személyre, ahol kis bogár farmot gondozunk – fő célunk pedig a méhet menekíteni, nehogy az ellenfél közrefoghassa. Minden bogarunk különbözőféleképp’ tud lépni: a méhecske egyeket, a szarvasbogár is – csak a többieken, – a katica kettőt mászik bárkin, majd leugrik egy üres helyre, a tücsök sorokat képes átugrani, a hangya bármennyit tud menni a többi bogár mentén, a pók csak hármat – de annyit kötelező is neki, a kis szúnyog pedig, vérszívó módjára utánoz valakit, aki mellette állt mozgása elején. Az első pár játéknál elkövethetjük azt a hibát, hogy hosszú-hosszú sorokat építünk, míg végül annyira unalmassá válik a játék, hogy be is fejezzük nyertes nélkül.

Azt tudnám tanácsolni, hogy legyünk ‘agresszívak’ és támadjunk a méhecskére, hiszen ez a végcél: körbe fogni azt! Aki sokat védekezik, az hamar elpocsékolhatja az idejét, míg végül tényleg csak menekülni tud majd.

Nagyon jó két személyes játék a Hancúr párbaj mellett még a nemrégiben megjelent Aranyásók Párbaj kiadása is, ami csakis két embernek jó – a végcél pedig ugyanaz, kiszúrni a másikkal!

Ha kicsit gondolkodósabb játékra szomjaznátok, egy nem annyira könnyű, de hasonlóan sokszor elővehető játék, mint a Hancúr párbaj az X-wing figurás Star Wars játék is. Ennél a játéknál nem lesz elég tanulmányozni a játékszabályt, ahhoz, hogy igazán jók legyetek benne, egy kis utána járás és gyakorlás is szükségeltetik. Maga a játék menete igen egyszerű: felteszed a 90×90 cm-es pályára a hajóidat és megtámadod az ellenfeled. Űrfogócskát nem érdemes vele játszanod, mert a nagy manőverek még a végén nekicsapnak egy aszteroidának vagy kiröpítenek a pályáról! A játék ízét az adja meg, hogy milyen pilótáid és hajóid vannak: kombózhatsz, variálhatsz és törheted a fejed! Ahány variáció, annyi lehetőség… de végül a csatában a kockán a hangsúly!
A Hancúr párbaj mellett, személyes kedvencem a két személlyel is játszható kooperatív játékok között a Forbidden Desert vagy még inkább a Hanabi, amelyben közösen hozunk létre egy tűzijátékot. Egy kártyajáték, ahol nem láthatod a saját lapjaidat és a többiekre vagy bízva… Milyen utalást kapsz a lapodról? Milyen színű és milyen számú? A játékban öt színből kell sorozatot felépítenünk 1-5 számozással, úgy, hogy minden számból más-más mennyiség van a pakliban… A záró lapból (5) csak egy-egy darab van minden színből. A 9 utalás jelző segítségével kell a másik játékos(oka)t rávezetni, mit dobhat el a kezéből és mit tegyen le!

De itt említhető meg a Ticket to Ride is, amely ugyan nem kizárólag két személyre van tervezve (ahogy a Hancúr párbaj), de nyugis (nem úgy, mint a Hancúr párbaj) és jó kis taktikus játék már minimum létszámmal is. Persze, minél többen vagytok, annál inkább tudjátok egymást akadályozni a vasútvonalak megépítésében… 🙂

Ha pedig elvont, letisztult játék menetű, kizárólag két fős játékot kerestek, ajánlom számotokra a Pylos-t vagy a Quarto-t. Rendkívül szépen kidolgozott, fából készült mindkét játék. Amilyen egyszerű, annyira jó mindkettő!

És hogy milyen is a Hancúr párbaj? Ez a játék talán a legerotikusabb az eddig felsoroltak közül, amelyet kizárólag csak két személy játszhat… és mivel ennyire intim dologról esik szó, én inkább azt javasolnám, hogy próbáljátok ki magatok! Az élmény teszi a játékot azzá, ami – és ez mindegyikkel kapcsolatban elmondható! 😉

Café International – szót értesz az asztaltársaddal?

2016.05.03.2016.05.03.Reni

Tarts egy kis szünetet kávéházi hangulatban!

A Café International egy könnyed, vicces kártyajáték. Játékideje nem hosszú (max. fél óra), de csomó stratégiára ad lehetőséget a viccesebbnél viccesebb rajzok mellett.

A játék keret története egy kávéházat elevenít fel, ahol 5 különböző nemzetiségű asztalt találunk kereszt elrendezésben. Az asztalokhoz embereket kell leültessünk, maximum 4 főt, fele-fele arányban a nemeket illetően.

A játékban találunk afrikai, kínai, amerikai, spanyol, angol, német … stb. népeket, amelyeknek az ábrázolása igen mulatságos 🙂 Már ha megtudjuk különböztetni a férfit a nőtől, más különben meglepetések érnek lepakoláskor!

Egy játékos a körében vagy letesz 1-2-3 lapot vagy egyet felhúz. A kézben maximálisan 12 db kártya tartható. Ha ezen túlfutunk vagy „dobni szeretnénk” egy nem kellő tagot, azt lefordítva magunk elé tehetjük, de a játék végén laponként 2 pont levonást ér majd – ahogy a kezünkben ragadtak is.

A kezdő játékosnak a legnehezebb, ugyanis csak akkor tehet le egy embert, ha van a nemzetének megfelelő asztal lent és szerez neki asztal társaságot is! Tehát ha egy amerikai asztalhoz le tud tenni egy amerikai nőt és esetleg még amerikai férfi lapja is van, akkor azzal az asztallal elindíthatja a játékot.

Az asztalokhoz való lepakolásnál tehát a nemzetiséget és az asztalnál ülők nemét kell figyelembe vennünk: ha lekerült valahová egy hölgy, akkor újabbat nem ültethetünk mellé, csak férfit. Ha már lekerült egy asztalhoz két hölgy és egy férfi, a negyedik üres helyre férfi ülhet csak.

Az asztalok keresztben elhelyezkedésének köszönhetően a középső asztal összetétele igen vegyes lehet egy idő után: ha mind a körülötte lévő 4 asztalhoz más-más nemzetiséget pakoltunk, az is előfordulhat, hogy 4 nő/férfi foglal majd belül egyszerre helyet (ez az egyedüli kivétel a nemi túlsúlyra) – 4 különböző népcsoportból!

A játék sava-borsát a pontozási rendszer adja! Ugyanis csak az után az asztalok után kapunk pontot, ahol már ül saját nemzetiségű játékos és csak akkor, ha nem egyedül árválkodik ott. Ha az összes tag egy azon nemzetiségű az asztallal, akkor dupla pontértéket számolhatunk értük – egyébként ahányan ülnek egy asztal körül, annyi pont a miénk.

Tegyük fel az előbbi példát tovább gondolva, az amerikai asztalhoz lekerült már egy fő akiért nem járt pont, de a másodikat letéve (mivel ketten ülnek az asztalnál) kettő pontot kapnánk, de mivel mindketten amerikaiak, így duplán számolhatjuk, négy pont jár nekünk. Utána letesszük a harmadik amcsit is ugyanahhoz az asztalhoz, ő már a harmadik ott, tehát az előző 4 pont mellé +3 jár és mivel tiszta nemzetiségű az asztal, duplázzuk: 4+6. Ha a negyedik főt is le tudjuk tenni, akkor az előző 10 mellé a 4. lapért 4 pont és az amerikai voltáért 4×4, azaz 8 pont jár. Egy ilyen asztal tehát 18 pontot hoz nekünk. Persze mindez akkor valósulhat meg, ha nő-férfi-nő-férfi vagy férfi-nő-férfi-nő sorrendet tartunk be. Félre értés ne essen, csak három kártyát játszhatunk ki – de mindig van olyan kezdő, aki megalapoz másnak egy ilyen szituációt 🙂

Amint egy asztal megtelt, ott asztalt bontunk és azok a lapok kikerülnek a játékból – majd felkerül egy új asztal és megkezdhetjük annak is a feltöltését.

Minden nemzetiségnek két asztala és 8 tagja van (4 nő és 4 férfi). Aki számolja, annak kicsit könnyebb lapot eldobni is.

A kártyajáték nagyon gyors játékmenetű és a játék végéig van lehetőség a nyerésre – ugyanis egy körben, ha ügyesen pakolunk 20+ pontot is bezsebelhetünk 3 kártya letételével!

A Café International 1989-ben kapta meg az Év játékának díját.

Igenis, Sötét Nagyúr!

2016.03.04.2016.03.10.Ákos

Akarom mondani; Nem én voltam Nagyuram, esküszöm, Béla goblin hibája minden!

Az Igenis, Sötét Nagyúr! kártyajáték egy fantasy stílusú szerepjáték paródia. Emellett pedig egy tökéletesen agyament, félelmetesen vicces, ultrapörgős party játék. Ráadásképpen, ha eleve van a résztvevőkben némi hanyag elegancia, amikor a történetek elferdítéséről van szó, akad némi fantázia és csipetnyi hajlam a szerepjátszásra, akkor garantáltan halálra fogjátok nevetni magatokat közben! A játékban az első lépésként az egyik részvevő magára vállalja a szigorú tekintetű Nagyúr szerepét, a többiek pedig beleélhetik magukat az őt szolgáló goblinok kalandos életébe… Ahol a túlélésért nem ügyeskedni és teljesíteni kell, hanem elegendő hihetően elmagyarázni, hogy miért is nem jött össze az adott küldetés, miért is nem tudták teljesíteni a feladatot… Pontosabban, hogy ki miatt. Az alsórendű goblinkáknak annyi eszük természetesen akad, hogy pontosan tudják, valakinek biza el kell vinnie a balhét. A lényeg ebben az esetben, hogy ne az adott játékos legyen az. Ez távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. De haladjunk lépésenként!

Először, mint mondtam, valamelyik játékost kinevezzük a Sötét Nagyúrnak; alias Rigor Mortis-nak. Ő lesz az, aki kitalálja, hogy milyen feladatot adott talpnyaló kis szolgáinak, és számon is kéri őket, hogy meséljék el, hogy mégis, egy ilyen egyszerű, végletekig könnyű feladatot, hogyan tudtak ilyen mesterien elbaltázni. Végül megszólítja a legmegbízhatóbb goblinját, hogy ugyan mesélje már el, hogy miért jöttek vissza üres kézzel. Valahogy így; No, leghűségesebb és bizalmas szolgáim, ti elvetemült, krokodilcsalinak is béna, abszolút inkompetens, nagy kupac szerencsétlenséghalmok! Ugyan súgjátok már meg nekem, hogy hogyan a viharba nem sikerült egy olyan végletekig egyszerű feladat teljesítése, mint az amazon királynő láncszoknyájának egy darabját elhozni igencsak visszataszító, keleti boszorkányhúgom kincstárából, amikor még a kincstár kulcsát is a kezetekbe nyomtam, hm? Kééérlek, Rita goblin, te, mint a legokosabbnak tűnő a szellemileg hátrányos helyzetűek között, meséld el, miért is nincs nálatok, amit kértem!

Természetesen teljesen egyéni, hogy ki hogyan szólítja meg szeretett szolgáit, a lényeg, hogy a feladatmegnevezés után a Nagyúr elindítja a kört, elkezdve a hazugságok, egymásra mutogatások és színes kifogások áradatát. Megindul a harc, amiben a goblinkák célja bemártani a másikat, és elkerülni a Nagyúr sötét pillantásait. Mindeközben persze kötelességük tiszteletteljesen beszélni urukkal és parancsolójukkal, hisz ők csak nyomorult goblinok.

A történet meséléséhez mankóképpen használnunk kell a leosztott három „pofázó” és három „esemény” lapot. Utóbbiakon válogatott kifogások szerepelnek, és a lapon látható képet vagy éppen a feliratot használhatjuk fel, hogy hitelessé tegyük, amit mondunk. Persze továbbhárítani a felelősséget, illetve beleszólni a másik mentegetőzésébe, csak az előbbi mutogató, vagy belepofázó (tenyér ábrázolású) lapokkal tudunk. A játék szabályai szerint mindig az az igaz, amit a legfelső lappal állítunk, már persze, ha elhiszi a Sötét Nagyúr. Mert ugye Rigor Mortis teljhatalmú úr, így az ő szava a döntő, és ha neki nem tetszik a mentegetőzés, akkor lesújtó pillantásban részesíti azt a szedett-vetett goblinszolgát, aki át akarja vágni.
A játék akkor ér véget, ha valaki három lesújtó pillantást szed össze a Nagyúrtól. Ebből is látszik, hogy itt nincs nyertes, csupán valaki, aki elviszi a balhét. Lesújtó pillantást nem csak akkor kaphat a goblin, ha rossz indokkal mentegetőzik, de akkor is, ha nem tud mit kitalálni, vagy nem tudja a másikat bemártani (például nincs a kezében megfelelő lap hozzá). Természetesen akkor is járhat lesújtó pillantás, ha valaki nem megfelelő tisztelettel beszél a Nagyúrral. Mindennek köszönhetően egy nyakatekert, röhejes történet keletkezik, aminek semmi köze a realitáshoz, de cserébe nagyon szórakoztató, és a végére bizony Nagyúr legyen a talpán, aki követni tudja.