Mindenki elképzelte már, milyen lehet egy film vagy könyv főszereplőjének lenni, esetleg álmodoztunk, hogy mi mit tennénk a hős helyében. Másképp döntöttünk volna? Vagy éppen ugyanúgy döntöttünk volna, csak más okból? Egyáltalán, milyen érzés nagybetűs Hősnek lenni? Mindenkiben ott lapul a vágy, hogy kipróbálhassa magát más helyzetekben és szerepekben, és ennek a vágynak a hatására alakult ki a szerepjáték.
Az első szerepjátékok egyikét, mely a D&D (Dungeons & Dragons) néven látott napvilágot, Gary Gygax és Dave Arneson készítette még 1974-ben. Azóta persze többen többféle verziót csináltak a vállalkozó kedvű alkotók, és mind világ, mind stílus tekintetében széles körben lefedték a közönség igényeit. A cél mindvégig ugyanaz maradt; a Hős bőrébe bújva többek társaságában szórakozni.
Ha ez a cél megfogalmazódik valakiben, akkor felmerül a következő kérdés is; hogy hogyan is kell szerep-játékozni?
Először is a játékosoknak el kell dönteniük, hogy melyik világon, aztán pedig ki kell találniuk, hogy mivel szeretnének játszani. Hős lovagot, pofátlan tolvajt vagy éppen egy tudós varázslót akarnak alakítani? Ha ezt eldöntötték, meg is van az úgynevezett karakterük, amivel tudnak játszani, ez a képzelt személy az adott világban a játékos megfelelője. A játékosokon kívül szükséges még egy úgynevezett Kalandmester is, aki felügyeli a játékot. Ő az, aki megjeleníti és élettel tölti meg a világot, amiben a Karakterek léteznek. Ha mindezek megvannak, akkor már indulhat is a játék! Az izgalmat pedig legtöbbször nem csak a mesélő, de maguk a játékosok is biztosítják maguknak azzal, hogy mikor mibe keverednek. Persze semelyik akadályt és problémát nem tudják megoldani automatikusan, hiszen az úgy unalmas lenne. A karakter Képzettségeire vagy Tulajdonságaira kell próbákat tenni, általában valamilyen kocka vagy kártya rendszert használva. Ennek módját általában szerepjátékos szabálykönyve válogatja.
Ezek a szabálykönyvek/rendszerek azok, amik működtetik a játékot. Ha valamilyen tudást vagy képzettséget akar használni a karakter, de még akkor is, ha harcol valamivel, bizony-bizony próbát kell tennie. Van, ahol különböző oldalú kockákat használnak ehhez, de van olyan rendszer is, ahol francia kártyával oldják meg. Van ahol az a jó, ha nagyot dobunk/húzunk, és van, ahol a legkisebb a nyerő. Ezt is szabálykönyve válogatja, de az élmény mindegyiknél ugyanolyan jó lesz.
Amíg a rendszer a játék mechanikáját, addig a Kalandmester a játék stílusát adja, merthogy többféleképpen is lehet mesélni; horror, kaland, vígjáték a fő vonal, vagy esetleg egy bűnügyre megoldást kereső a kaland? Ezek a kalandok különböző hosszúságúak lehetnek, az akár pár órás gyors játéktól egészen az olyanig, amit a kedvenc karakterekkel hosszú évekig játszanak. Ez csak a Kalandmestertől és a Játékosoktól függ, na és persze a szabadidejüktől.
Könnyen látható, hogy a szabadidőn kívül, egyedül a mesélő és a játékosok képzelete szab határt a játéknak. Két teljesen egyforma mesélés sosem lesz, hiszen ahogy a Kalandmester is átrendezi a mesélése színpadját, a játékosaik is bármikor felrúghatják a kaland elképzelt menetét egyedi játékstílusukkal. Egyedi ízt ad minden játékélménynek az, hogy a Kalandmester, csakúgy, mint a játékosok, többféleképpen alakíthatják karaktereiket. Van olyan játékos, aki a karakterét arra használja, hogy a kalandot megoldja, így maga a karakter kijátszása csak másodlagos. Kijátszás alatt nem színészkedést, hanem a kaland alatt adott reakciókat értjük, amit a játékos megjelenít. (Például, ha a kleptomániás tolvajnak eszébe sem jut ellopni a megbízó ökölnyi gyémántját, mert az nem passzol a kaland megoldásába… 🙂
Így elérkezünk egy másik fajta szerepjátékhoz, ahol a játékosoknak az a fontos, hogy a karakterük cselekedetei megegyezzenek azzal a koncepcióval, amit a játékos megálmodott. Ebben a játékstílusban az is előfordulhat, hogy a játékos akár magát a kalandot is feláldozza, ha a karakter hozzáállása ezt kívánja meg. Persze ne csak szélsőségekkel foglalkozzunk, hiszen van ezeknek a játékstílusoknak különböző mértékű kombinációja.
Ne feledjétek, ami a legfontosabb a szerepjátékban az a közös szórakozás élménye, a jó hangulatú együtt eltöltött délután… És persze a megbízó ökölnyi gyémántja. 😀
Ha a cikk után kedvet kaptál valamilyen szerepjátékhoz, bármikor szeretettel – és kalanddal – várunk klubnapjaink valamelyikén.
You must be logged in to post a comment.