Sivatag, homok, kereskedők. Ó majd elfelejtettem tevék! Mindez egy jó multikulti házasságkötős, szeszélyekkel és portékákkal megfűszerezett szép színes táblán. Kell ennél több? Read more
Társasjáték
Társasjátékok.
Foglaljuk vissza Arcadiat!
Az emberek ideje előtt béke honolt. A nappal a szőke elfeké volt, akik vígan táncoltak. Míg az éjjszaka az orkoké és a goblinoké, hogy kedvükre fosztogassanak. Ám mindennek vége lett, amikor az istenek úgy gondolták, hogy ez már túl unalmas, és megalkották az embereket. Read more
Mice & Mystic
Hol is kezdjem? Lehet a történet legelején…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, ahol Andon király uralma alatt mindenki békében és jólétben élt. Egyszer messzi földről érkezett egy királynő Vanestra. Andon özvegy lévén elvette a fiatal és szép Vanestrát. Sajnos ezután a király váratlanul lebetegedett. Vanestra vette át az irányítást mindenhova a saját embereit állítva a régiek helyett, Collin herceg a régi tanácsadókkal együtt (Nez az ezermester, Tilda a gyógyító és Maginos a varázsló) tervet ötlött ki, hogy eltávolítsák az új jövevényeket. De elkéstek… Rájuk törtek és tömlöcbe dugták őket. Innen úgy tudtak csak menekülni, hogy Maginos mind a négyüket és Filch-et (a jelenlévő tolvajt) egérré változtatta…
Innen indult igazán a történet….
A társasjáték egy kooperatív játék, ahol maximum négy játékos irányítja hőseinket. Hőseinket, akik egerek és küldetéseik során Brodieval a macskával, patkányokkal, különféle bogarakkal és lényekkel kell összecsapniuk, hogy teljesítsék feladataikat.
A játék, kampány és skirmish módban játszható. És pont ettől egy rettentően jó hangulatot ad minden korosztály számára, mert ez egy mese. A különböző „fejezeteket” (kalandokat) történet köti össze és bizonyos pontokon, minden egyes kalandban megjelenik egy-egy rövid történet szál. Viszont nem szükséges az elejétől a végéig játszani, ha valaki éppen az ötödik fejezetet szeretné kipróbálni, bármikor megteheti. Ez úgy van kiegyensúlyozva, hogy alapvetően minden hős adott kezdőfelszereléssel és egy választott képességgel indul neki a kalandoknak. Kampány esetén az alapfelszerelésen kívül egy tárgyat vihet magával és a szintlépésnél megszerzett összes képességet.
A helyszíneket négyzet alapú táblák jelképezik, amik között közlekedhetünk, illetve átfordítva egy magasabb vagy alacsonyabb szintre juthatunk. A Story Book segít eligazodni, hiszen mindig más és más eseménnyel találkozhatunk az egyes táblákon. Illetve meg van határozva, hogy ki az, aki nem szerepelhet az adott kalandban. A Story book szíve-lelke a társasjátéknak.
A helyszínek mellett a játék egyik legfontosabb kelléke a történet tábla. Itt találjuk a fejezet számlálót, az összecsapás és keresés paklit, a sajtkereket, a közös tárgyakat és a kezdeményezési sorrendet is.
A fejezetszámláló határozza meg, mennyi időnk van az adott történetet végigjátszani. A fejezetszámláló bizonyos események hatására halad előre. Ha az egyik egerünket elfogták, ha a sajtkerék betelt, ez azt jelképezi, hogy telik az idő. És az idő ebben a játékban kritikus tényező!
Sajtkerékre akkor kerülhet sajt, ha az ellenfelek harc során sajtot szerezhetnek és lophatnak, vagy ha nincs ellenfél a pályán és az aktiválási sorrendben az utolsó egér is cselekedett. Így láthatjuk, hogy a harcot sem érdemes húzni-halasztani, hiszen akkor nagyobb eséllyel telik be a sajtkerék illetve nem érdemes sok időt tölteni egy-egy megtisztított részen sem.
Az összecsapás pakli mutatja meg milyen fejezet mellett milyen ellenfelek jelennek meg, ha belépünk egy új területre vagy egy fejezettel előremozdul a történet.
A keresés pakli azt szimbolizálja, hogy milyen felszerelést találnak, vagy milyen eseménnyel szembesülnek hőseink. Nem minden esetben találunk tárgyakat, van, hogy ármány, cselszövés áldozatává válunk.
Írnék kicsit a harcról is, hiszen eléggé központi szerep jutott neki. Mindig, mikor új helyszínre érünk és betelik a sajtkerék, ellenfelekkel találjuk szembe magunkat. Hőseinknek és minden ellenfélnek megvannak a statisztikái és különleges képességei, tárgyai, amiket használhatnak. A tárgyak helyet foglalnak a hátizsákban, illetve kézben (mancsban). Bizonyok képességek automatikusan, bizonyos képességek pedig sajt hatására aktiválódnak. Harcban egy vagy több darab hatoldalú kockával támadhatunk, védekezhetünk, mozoghatunk. Ha támadunk kardot vagy íjat, ha védekezünk pajzsot kell forgatnunk. Amennyi kardra nem tudtunk pajzsot forgatni, annyi sérülést kapunk. Viszont forgathatunk sajtot is. Ellenfelek esetében a sajtkerékre kerül automatikusan, játékosoknál a hátizsákba.
A sajt nekünk erőforrás, ebből aktiválhatunk speciális képességet, illetve hatot összegyűjtve szintet léphetünk és egy általunk választott képességgel gazdagodhatunk.
Összefoglalva, a játéknak nagyon jó hangulata van, igényesen kidolgozott figurákat, táblákat és kártyákat tartalmaz. A szabályok viszonylag egyszerűek, a szabálykönyv egyértelműen fogalmaz és teljesen jó irányadó – viszont többszöri olvasás szükséges. Aki aggódik, hogy a 11 kalandra hamar ráun, annak jó hírem van egy kis kiegészítővel még 6, egy nagy kiegészítővel további 11 és a honalapról letölthető (3$-ért) még 3 történet. A kiegészítőkkel, további lapokkal, hősökkel, ellenfelekkel bővül gyűjteményünk. A játékot átszövő mese az, amivel a társas igazán belopja magát az ember szívébe.
Citadella
Más bőrébe kell bújni? Bírni kell a konfrontációt? Szövetségeket kell kötni, hogy felrúgd azt egy előnyösebb pozícióért? Mindez középkori köntösbe öltöztetve, minőségi kiadásban, 2-től 8 főig játszható kártyajátékban? Hát lehet ezt elrontani? Biztos lehet, de most nem sikerült, ugyanis a Citadella egy igazán kiváló játéknak sikeredett. Read more
Pandemic – Irtsd a vírusokat!
A Pandemic nevű – számtalan díjra jelölt és ezekből jó párat be is söprő – kooperatív társasjátékot Matt Leacock alkotta meg 2008-ban. Kis hazánkban 2011-ben debütált magyar nyelven, azóta már több kiadást is megért, legutóbb 2014-ben dobták új külsővel a piacra. A közepesen nehéz játékot 2-4 fő játszhatja (a legjobb négyen), játékideje kb. 45 perc.
Ebben a játékban különféle speciális karakterek bőrébe bújva próbáljuk megmenteni a világot a pusztító járványoktól. Minden egyes karakternek vannak speciális képességei. Különféle internetes fórumokon lehet arról olvasni, hogy melyek azok a karakterek, amelyek együttes alkalmazása növelheti győzelmi esélyeinket, ugyanis a Pandemic könnyűnek mondott fokozata sem egyszerű (négy darab víruskártyát tartalmaz a lehetséges hatból), és ha rosszul taktikázunk, nem használjuk ki megfelelően a karakterek speciális képességeit, az könnyen vereséghez vezethet.
A játék előkészületei:
A Pandemic tartalmaz egy világtérképet ábrázoló táblát. Bábuinkat fel kell helyeznünk Atlantára, mindenki ebből a városból indul. Ezután felhelyezzük a kitörésjelzőt, a fertőzésjelzőt, az ellenszerjelzőket és a fertőzéskártyákat a megfelelő helyekre. Ha négy járványkártyával játszunk, akkor a játékoskártyákat megkeverjük, majd négyfelé osztjuk. Mindegyikbe belekeverünk 1-1 járványkártyát, majd a paklit felhelyezzük a táblára. Megfertőzünk néhány várost. Ez a szabálykönyvben le van írva, hogyan történik. Aztán szerepeket választunk. Ez történhet random, de csinálhatjuk úgy is, hogy mindenki választ egy neki tetsző szerepet, vagy, ahogy fentebb írtam, fórumon utána nézhetünk, hogy mely négy karakter együttes alkalmazása lehet erős kombináció.
A játék menete:
Minden játékos köre három fázisból áll. Végrehajt 4 akciót, ezután húz 2 darab játékoskártyát, végül megfertőzi a városokat. Amikor végzett, a tőle balra ülő játékos következik. Játék közben a játékosok tanácsokkal láthatják el egymást, de mindig az a játékos lép és dönti el, hogy mit fog csinálni, aki soron következik. A játékosok, a kezükben lévő város- és eseménykártyákkal különféle cselekedeteket tudnak végrehajtani, ami kell is a győzelemhez. A játékban vannak mozgás és egyéb akciók. Fontos szerepet játszanak továbbá a kutatóállomások, egyrészt, mert két állomás között lehet mozogni, másrészt, mert az ellenszérumot csak kutatóállomáson lehet kifejleszteni és végső soron ez a cél. Ha megvan mind a négy ellenszérum (sárga, piros, kék és fekete) akkor megnyertük a játékot. A játék sava-borsát a járványkártyák adják, illetve az általuk kiváltott intenzitásnövelés. Mélységeibe nem mennénk most bele, a szabálykönyvben részletesen el van magyarázva.
A játék célja:
Ahogy előbb írtam, ki kell fejlesztenünk a négy vírus ellenszerét, még az előtt, hogy elfogynának a játékoskártyák, vagy a kitörésjelző elérné a halálfejes mezőt, illetve mielőtt elfogyna valamelyik víruskocka, és nem tudnánk belőle többet feltenni a táblára.
A doboz tartalma:
– 7 szerepkártya
– 7 bábu
– 59 játékoskártya (48 városkártya, 6 járványkártya, 5 eseménykártya)
– 4 szabály összefoglaló kártya
– 48 fertőzéskártya
– 96 víruskocka (24-24 négy színből)
– 4 ellenszerjelző
– 1-1 fertőzöttség- és kitörésjelző
– 6 kutatóállomás
– 1 játéktábla
A Pandemic népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2008-as megjelenése óta már számtalan kiegészítő megjelent hozzá, ezek azonban egyelőre csak angol nyelvű szabálykönyvvel kaphatók.
A játékot bátran ajánljuk a kooperatív társasjátékok kedvelőinek, a „mentsük meg a világot” témát szeretőknek, valamint mindenkinek, aki szeretne csapatban játszva, nehéz kihívásokkal szembeszállva egy jót társasjátékozni.
Race to the North Pole
Mi történik, ha veszünk néhány sarkkutató csapatot, kidobjuk őket az Északi-sark közepén azzal a feladattal, hogy versenyezzenek, melyik csapat ér fel teljes létszámmal a sarkkör közepén lévő hegyre? Majd mindezt megbolondítjuk a szeszélyes sarkköri időjárással, ami pillanatok alatt megváltoztatja az amúgy is hektikus erőviszonyokat? Ha az egészet nyakon öntjük a megfelelő mennyiségű humorral, megkapjuk a 2015-ös év egyik legjobb finn (parti) játékát, a Race to the North Pole-t.
Mint arról már a bevezetőben is említést tettem, a játékban sarkkutató csapatok versenyeznek, hogy felérjenek a játéktér közepén lévő hegy tetejére. A játék célja, hogy a játékosszámtól függően 2-4 főt számláló csapatunk minden tagját feljuttassuk a játéktér közepén található hegy tetejére. Ebben azért a játékostársakon kívül magának a játéktérnek is lesz, nem kicsi beleszólása.
Ami először igazán megfogott, amikor a játékot kipróbáltam Essenben, az (leszámítva a finn fejlesztő lelkesedését) a háromrétegből álló játéktér volt. Az alsó réteg a játékban akadályként megjelenő jégfalak grafikáját tartalmazza. Erre kerül rá egy kör alakú köztes réteg, ami a tényleges játékteret tartalmazza, ennek négy oldalán van a játékosok által felhasználható három kártya helye, illetve a négyzetrácsos játéktér, aminek néhány négyzete helyén hézag van, ezeket átlátszó lapokkal kell kipótolni. A harmadik réteg egy kis kör, ami a játéktér közepén lévő négy darab négyzetre illeszkedik. Összerakva a játékteret, mind a köztes, mind a középen lévő célkarika egymástól függetlenül képes elfordulni, amire a játék mechanikája erősen épít. Ezen kívül van még a dobozban négyszer négy különböző színű meeple – minden játékos egy csapatot irányít majd- , kártyák a lépésekhez, illetve a célt jelképező lapocska és a felszerelést jelképező korongok.
A játék elején minden csapat kap két felszerelést (ez a kiválasztott csapattól függ), felhelyezi a hajójára a saját csapatát jelképező figurákat és feltölti a felé eső kártyatartó helyeket három kártyával. Egy játékos a saját körében két dolgot csinálhat, kirakhat egy figurát az alaptáborba (ez a középső játéktér legalsó, játékos felé eső része) és kijátszhat egy kártyát, amivel egy figurája cselekedhet. Ezekkel a kártyákkal lehet mozgatni a játékos figuráját a kártyán lévő irányoknak megfelelően: valamilyen irányba, esetleg átlósan egy vagy két mezőt. Minden kártyán van egy-egy meeple szimbólum kék vagy piros színnel jelezve. A kék lépéskártyákkal csak lépni lehet és csak olyan területre, ahol nincs más figura. A piros színű lépéskártyával foglalt mezőre is lehet lépni, ilyenkor az ott lévő figura visszakerül a saját hajójára (ki lett ütve). Ezen kívül minden kártya sarkán van egy vagy több hógolyót tartalmazó szimbólum. Használat után a kártyát el kell dobni, és ha az eldobott kártyákon lévő hógolyók száma eléri a megadott mennyiséget, vihar következik. Ilyenkor a játéktér elfordul a még ki nem húzott kártyapakli tetején lévő kártya által meghatározott irányba (jobbra vagy balra, bizonyos negyednyit). Ilyenkor amellett hogy más pozícióba kerülnek a játékosok, még a játéktér is megváltozik, köszönhetően a játéktéren lévő hézagoknak és az általuk felfedett újabb és újabb jégfalaknak. Ezután a játékos feltölti a maga előtt lévő kártyákat.
A játék során a kártyákon kívül még, egyszer használatos tárgyakat is ki tudunk játszani a célunk elérése érdekében. Ezek a tárgyak lehetnek segítőek vagy ártóak. Minden csapat két fix, segítő tárggyal kezd és a játékos húz egy tárgy tokent ha kiüti egy másik játékos bábuját, illetve ha elsőként bejuttat figurát a játéktér közepére (igaz, ezek között ártóak is lehetnek már).
A játéktér közepén lévő kis kör tartalmazza a célt, ahova be kell juttatni a játékosokat. A cél négy mezőt fed le és egy vagy két bejárata van, ahol be lehet léptetni a figurákat a célba. Az a játékos nyer, aki először juttatja be az összes figuráját a célba.
A játék nagyon pörgős és folyton változó táblájának köszönhetően újabb kihívásokat jelent a sarkkutatóink számára. Előfordulhat, hogy a középső cél csak egyetlen irányból közelíthető meg, köszönhetően a térkép fordításnak, a sok-sok jégrepedésnek és 2-3 jegesmedvének!
A játék lehetőséget ad a játékosok között sok interakcióra, mint a hócsata – azaz visszaküldjük egyik játékos társunk bábuját az induló táborba, vagy akár a tábla direkt forgatása (sok hólabdás kártyák kijátszásával).
Egy igazán szórakoztató társasjáték mindenki számára!
Timbuktu – Karaván, a sivatagon át!
A Timbuktu nevű játékban karavántulajdonosokat személyesítünk meg, akiknek a célja, hogy oázisról oázisra vándorolva eljuttassák értékes portékáikat a célba. Vigyázat! Útjuk során többször is lecsaphatnak rájuk a sivatagi rablók, akik bizony elviszik magukkal a nekik tetsző értékeket.
A játéktábla mérete a játékosok számától függ, ez határozza meg, hogy hány oázist kell érinteni, hogy célba juttassuk a tevéinket. Az oázisok között csaphatnak le ránk a rablók, de erről egy kicsit később.
A játék elején, miután mindenki kiválasztotta a színét, megkapja az ehhez illő kezdőlapot, és felhelyezi az árukat a tevékre (a kártya oldalától függ, hogy ezeket a termékeket tetszőlegesen helyezzük el, vagy sem).
A következő lépés, hogy a játékosok információkat kapnak arról, hogy az első állomás elérése előtt hol és mire csapnak le a rablók. Ez három dologból áll össze: melyik útvonalon, hányadik tevét rabolják ki, és hogy mit lopnak el (természetesen mindegyik útvonalon vannak rablók).
Ezután a játékosok egyesével felhelyezik a tevéiket a kezdőhelyekre, azt figyelembe véve, hogy egy úton csak egy teve lehet – amíg ez lehetséges. Ezek után kezdődhet maga a játék, melynek a mechanikája nagyon egyszerű: mindenki titokban kiválasztja a megfelelő kártya segítségével, hogy melyik tevéjével szeretne lépni, ezt lehelyezi maga elé. Miután mindenki meghozta a döntését, az kezdő játékos lépteti a négylábúját, kiválasztva, hogy a két lehetséges útvonal közül melyikre lép, vagy egy, a tevén lévő áruból fizet egyet, hogy tetszőleges ösvényre terelje azt.
Itt lesz fontos szerepe a rablókról való információknak (ezen információval ellátott kártyák körbe haladnak, ha egyik játékos rálép egy „információ továbbadása” mezőre). Ezután jön a következő játékos, majd a harmadik és így tovább, míg az összes teve nem lépett be a következő oázisba.
A lépések végeztével felszolgálják a fekete levest: jönnek a rablók, és elviszik a nekik tetsző árukat, az információkat tartalmazó kártyák alapján.
A körök lejátszása során a kezdőjátékos szerepe mindig változni fog, valamint minden körben megkapjuk a rablók épp aktuális „vadászterületére” vonatkozó információkat.
Miután az összes teve megérkezett a végcélhoz, jön a pontszámok összeszámolása. Az győz, akinek a legtöbb pontja van. A számolás úgy történik, hogy mindenki összeadja, hogy egy-egy áruból mennyi van még a birtokában, és ezt megszorozza a rablók által elvitt ugyanilyen áru számával (pl.: 4 aranyam maradt, a rablók összesen 10-et raboltak el a játékosoktól, akkor 4*10=40 pontot kapok).
A Timbuktu egyszerű játék, jó szórakozási lehetőség, elég gyors (kb. 45 perc egy menet), mind három, mind öt játékossal is izgalmas: Azoknak ajánlanám, akik szeretnének egy könnyed játékot, amiben azért gondolkodni, taktikázni is kell!
Flash Point: Fire Rescue
2001. szeptember 11-én 343 New York-i tűzoltó veszett oda az Ikertornyoknál. Három évvel később elindult Denis Leary főszereplésével, a hős tűzoltóknak emléket állító, hét évadot megélt Ments meg (Rescue me) c. amerikai televíziós sorozat. Manapság a 2012-ben debütált Lángoló Chicago (Chicago Fire) tarja lázban a tűzoltós filmek szerelmeseit. Valamint, még nem beszéltünk azokról a hollywoodi filmekről (Pokoli torony, Lánglovagok), amelyek kisebb-nagyobb sikerekkel a hős tűzoltók életét és munkáját mutatták be.
Egy biztos, manapság, amikor a társasjátékozás reneszánszát éli, és egyre népszerűbb Magyarországon is, egyre több ember fedezi fel azt, hogy van élet a Gazdálkodj okosan-on és a Ki nevet a végén?-en túl. A kooperatív játékok pedig egyre kedveltebbek. E játékok lényege, hogy a játékosok egymással/egymásért vannak, összefogás/összedolgozás nélkül pedig nem fognak tudni nyerni.
Kevin Lanzing 2011-ben alkotta meg Flash Point: Fire Rescue nevű kooperatív tűzoltós társasjátékát, amely ma már a második kiadásnál tart, bizonyítván népszerűségét. A játékhoz azóta számos kiegészítő is megjelent, mi azonban most az alapjátékot fogjuk bemutatni.
A játékot 1-6 játékos játszhatja. Tűzoltókat alakítunk, és célunk, hogy kimentsünk az égő épületből hét áldozatot, mielőtt az épület leégne vagy összedőlne. Ha ez sikerül, megnyertük a játékot, ha nem, vesztettünk.
A játék egy kétoldalas játéktáblát tartalmaz, tehát az elején eldöntjük, hogy melyik oldalával játszunk. Ezután, ha nem a családi verzió mellett döntünk, akkor szerepet választunk. Nyolc specialista kártya található a dobozban, mindegyik specialista rendelkezik egy rá jellemző speciális tulajdonsággal. (Egyszerre mind nem lehet a pályán, mivel a játék max. hat fővel játszható. Arra viszont lehetőségünk van, hogy játék közben lecseréljük a karakterünket egy másikra.) Ezután a játék nehézségi szintjétől függetlenül robbanások sorozatát hajtjuk végre a játék szabályainak megfelelően (itt jegyeznénk meg, hogy a játék angol nyelvű szabályismertetővel rendelkezik, de az alapjátékhoz az internetről letölthető a magyar nyelvű szabálykönyv is). Ezután felhelyezzük a veszélyes anyagokat, amelyek tovább nehezítik a játékot és még nagyobb lesz a robbanások esélye, mint a családi verzióban. Majd, ezt követően felkerülnek az áldozatokat (POI) jelölő kis kék körlapok (kérdőjellel felfelé). Az áldozatok némelyike téves riasztásként funkcionál (magyarán nincs a körlap másik oldalán semmi). Az ajtókat ne felejtsük el feltenni, mint ahogy a mentő-és a tűzoltóautót sem. Végül mindenki elhelyezi a tűzoltó bábuját egy neki tetsző mezőn az épületen kívül – és kezdődhet a játék.
Először a kezdő játékos végrehajtja az akcióit (léphet, füstöt/tüzet olthat, ajtót nyithat/csukhat, áldozatot kereshet (ez ingyenes, nem kerül akciópontba) és cipelheti őket. Ezután dob. Két dobókockával dobunk, egy hatoldalú pirossal és egy nyolcoldalú feketével. A dobókockák adják meg azt a koordinátát, ahová le kell helyeznünk egy füstjelzőt, de ha az adott mezőn már található ilyen, vagy a szomszédos mezőn tűz van, akkor átfordítjuk a tűz oldalára. Ha viszont egy tüzes mezőt dobunk ki, bekövetkezik a robbanás. A robbanás négy irányba terjed (fel, le, balra és jobbra, átlósan sosem). Ennek több következménye is lehet. Ajtók robbanhatnak be (le kell őket venni a tábláról), falak sérülhetnek (fekete kockát kell rájuk tenni, ha két darab fekete kocka van a falon, az beomlott, szabad rajta az átjárás, persze ilyenkor a tűz is átterjed), füstjelzők fordulhatnak át tűzjelűvé, elveszíthetjük az áldozatokat, illetve kiüthetjük a tűzoltókat (aki ilyenkor kikerül a mentőre és újra be kell jönnie az épületbe). Arra mindig figyeljünk, hogy három POI jelzőnek kell minden esetben fent lenni a játékmezőn, dobókockákkal kell kidobni a koordinátáit. Ha tűzjelzős mezőt dobunk ki, akkor a táblán található nyilak útját követve a legközelebbi üres, füst vagy veszélyes anyagot tartalmazó mezőre helyezzük le. POI jelző kétféleképpen kerülhet ki az épületből: kivittük vagy elvesztettük. Miután a játékos köre véget ért, a következő tűzoltón a sor. Ebben a verzióban már megjelenik a tűzoltó-és a mentőautó. Előbbi a tűzoltást segíti, utóbbi pedig azt a célt szolgálja, hogy az áldozat csak akkor számít kimentettnek, ha elcipeljük a mentőautóhoz. A járművekkel utazhatunk is, az autókra való felkapaszkodás és a leszállás nem kerül akciópontba, de az utazás a járművekre vonatkozó akciópontok levonását vonja maga után. Olykor azonban szükség van erre, ha például az épület másik oldalára akarunk gyorsan eljutni.
A játékot akkor nyerjük meg, ha sikerül hét áldozatot kimentenünk, mielőtt az épület leég (elfogynak a füst/tűz jelzők), összedől (elfogynak a fekete kockák) vagy bent ég négy áldozat. Ha utóbbi három feltétel valamelyike előbb teljesül, mint hogy kihoznánk a hetedik áldozatot, vesztettünk.
A játék tartalma:
- Egy kétoldalas játéktábla
- 6 tűzoltóbábu (az új kiadásban már tűzoltófigurákat formáznak)
- 33 fenyegetésjelző (egyik oldalon tűz, másikon füst)
- 18 POI jelző (12 áldozat és 6 téves riasztás)
- 24-24 sérülés jelző ill. tűzfészek jelölő
- 21 akciójelző
- 8 ajtójelző
- 3 gyógyítás jelző
- 6 gyúlékony anyag
- 2 jármű (tűzoltó-és mentőautó)
- 6 játékos kártya a tűzoltók színeiben (piros-fehér-zöld-sárga-kék-narancs)
- 8 specialista kártya (Kapitány, Felcser, Képalkotó technikus, Haboltós, Veszélyes anyag elhárító, Mentési specialista, Tömlőkezelő, Általános tűzoltó)
- 2 dobókocka (piros D6 és fekete D8)
A Flash Point: Fire rescue jó szórakozást nyújt családoknak, baráti társaságoknak egyaránt. Ajánlott a kooperatív játékokkal most ismerkedőknek, az ilyen típusú játékokat kedvelőknek és azoknak is, akik szeretnének bátor tűzoltók bőrébe bújni, a végén hősként ünnepeltetni magukat és persze társaikat.
Puerto Rico – a modern klasszikus
A Manhattan nevű játékkal 1994-ben az Év Játéka díját elnyerő (ami még egyszer sikerült, 2006-ban a Thurn und Taxis-zal) német Andreas Seyfarth 2002-ben megalkotta az Eurogame-ek krémjét, Puerto Rico néven. Bár e játék nem nyerte el az Év Játéka díját (a Villa Paletti nevű ügyességi játék elhappolta előle a címet), azért Seyfarth úr így sem panaszkodhat, mivel a Puerto Rico megjelenése óta rengeteg elismerést bezsebelt. Jelenleg az ötödik pozíciót foglalja el a Board Game Geek listáján, ami igazán előkelő, tekintve, hogy egy 13 éves játékról van szó.
A Puerto Rico egy kereskedelmi játék, és ahogy az ilyen társasoknál ez lenni szokott, itt is vásárolunk, termelünk, feldolgozunk, eladunk, és fejlesztünk. A különféle karakterek, az egyedülálló mechanizmus, a minimálisnak mondható szerencsefaktor, a gondolkodás, előre tervezés adják ennek a kiváló játéknak a lelkét. A szabálykönyv első olvasásra talán bonyolultnak tűnhet, de a videó megosztókon található, zömében angol nyelvű bemutatók felgyorsíthatják a szabályok megtanulását. Ha pedig egyszer elkezdünk vele játszani, egy idő után egyre jobban megértjük a mechanizmust és egyre gördülékenyebbé válik a játék.
De miről is szól a Puerto Rico?
A játék elején mindenki kap egy „szigetet”, ahová a játék folyamán fel kell építenie különféle épületeket, illetve ültetvényeket. Ezeket a lapkákat azonban működővé kell tenni a telepesek segítségével. A működő ültetvények és épületek (kivétel a kukorica, annak nincs épülete) elkezdenek nekünk termelni. A terményeket pedig eladhatjuk a Kereskedőházban pénzért (a játékban dublonnak hívják, és nem osztogatják ingyen) vagy behajózhatjuk őket győzelmi pontokért. Szerepek választásával tudunk szert tenni az ültetvény- és épületlapkákra, a telepesekre, illetve tudunk termelni, eladni és behajózni. Minden szerepnek van egy speciális tulajdonsága, amit csak az a játékos kap meg, aki az adott körben azt a szerepet húzta. A játék előre haladtával gondosan meg kell terveznünk akcióinkat, nehogy kitoljunk saját magunkkal és előnyhöz juttassuk az ellenfeleinket. A Puerto Rico tehát inkább egy saját magának építő és jó stratégiával a többiek fölé kerekedő játék, nem pedig a másikkal kitolós, persze ilyenre azért itt is sor kerül. A játék háromféleképpen érhet véget: elfogyhatnak a győzelmi pont-jelzők vagy a telepesek, illetve valaki teljesen beépíti a szigetét épületekkel. Ezt követően jön a számolás (nem csak a győzelmi pont-jelzők számítanak) és a végén, aki több pontot gyűjtött össze, az a győztes. Pontazonosság esetén pedig meg kell nézni, kinek maradt több termény a szigetén (minden termény egy pontot ér).
Ez így pár sorban leírva nem tűnhet talán túl bonyolultnak, de azért nem ilyen egyszerű az egész. De előbb nézzük meg a játék tartalmát:
- 5 db játéktábla, amelyen 12-12 hely van az ültetvények és az épületek számára, illetve a 7 szerep rövid leírása (tehát max. 5 játékos játszhatja a Puerto Rico-t)
- 1 kormányzókártya (ez jelzi, hogy az adott kört ki kezdi)
- 8 szerepkártya (1-1 ültetvényes, építész, polgármester, iparos, kereskedő, kapitány, illetve 2 aranyásó)
- 1 banktábla (ide kerülnek az ültetvény- és épületlapkák, illetve a dublonok)
- 49 épületlapka (5 db nagy épület, 20 db feldolgozóüzem és 2×12 db kis épület)
- 54 dublon (46 db egydublonos, 8 db ötdublonos – kerek)
- 58 db ültetvénylapka (8 db kőbánya és 50 db ültetvény: 8 kávé, 9 dohány, 10 kukorica, 11 cukor és 12 indigó)
- 1 db telepes hajó (az Óvilágból érkező telepesek számára)
- 100 db telepes (kis barna korongok)
- 1 db kereskedőház (itt lehet dublonért eladni az árukat)
- 50 db áru (hordócskák): 9 kávé (sötétbarna), 9 dohány (világosbarna), 10 kukorica (sárga), 11 cukor (fehér) és 11 indigó (kék)
- 5 db kereskedő hajó (ezeken hajózzuk be az árut győzelmi pontokért)
- 50 db győzelmi pont-jelző (32 db egypontos, 18 db ötpontos – hatszögletűek)
A játék menete
Az elején kiválasztjuk a kezdő játékost, ő maga elé teszi a Kormányzó lapkát, majd választ egy szerepkártyát és végrehajtja annak cselekedetét. Ezután az óramutató járásával megegyezően a többi játékos is ugyanezt teszi. Azonban minden szerepkártya rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, amit csak a kártyát kiválasztó játékos alkalmazhat (pl. az ültetvényest választó játékos ültetvény helyett elvehet kőbányát). Amikor mindenki végrehajtotta a cselekedetet, a következő játékos (a kormányzótól balra ülő) választ egy szerepkártyát és megint végrehajtja mindenki a cselekedetet és ez így megy mindaddig, amíg az utolsó játékos is sorra kerül. A ki nem választott szerepkártyákra felkerül 1-1 dublon, majd a többi szerepkártya visszakerül melléjük. Ezután a Kormányzó kártya tovább vándorol a következő játékoshoz (jön a következő esztendő) és ezt a kört ő kezdi. Lényegében elölről kezdődik minden, de minden egyes esztendőben attól függően, hogy ki a Kormányzó, változik a sorrend a játékosok között, ami sok taktikázásra ad lehetőséget. A játék menetét hosszasan lehetne még sorolni, belemenni a taktikai részletekbe, de az interneten vannak fórumok (főként angol nyelven) ahol ezeknek utána tudunk nézni, nem beszélve a bemutató videókról. Taktikai érzékünk pedig annál fejlettebb lesz, minél többet játszunk ezzel a játékkal.
A Puerto Rico játék hossza játékos létszámtól (2-5 játékos részére) és játék közbeni gondolkodási időtől függően másfél-két óra között mozoghat, szabálymagyarázattal (ha új játékossal játszunk) két és fél óra is lehet. Ajánlott elsősorban euro gamereknek, továbbá olyanoknak, akik szeretik a gazdálkodós- gondolkodós- stratégiai játékokat és örülnek, ha nincs a játékban dobókocka, ami lényegesen csökkenti a szerencsefaktort.
A ma kereskedelmi forgalomban kapható Puerto Rico tartalmazza a Nemesek és az Új épületek kiegészítőket is, amelyekkel még izgalmasabbá tehető ez az amúgy sem unalmas játék.
Mr. Jack – Itt a gyilkos, hol a gyilkos?
Kapjuk el a Hasfelmetszőt!
Mindenki hallott már Hasfelmetsző Jackről, a viktoriánus kor rettegett, titokzatos sorozatgyilkosáról. Sosem fogták el, és mind a mai napig a bizonytalanság és misztikum lengi körül, hogy valójában ki is lehetett. A Mr. Jack társasjátékkal azonban megpróbálhatjuk kideríteni, hogy ki az igazi gyilkos a Hasfelmetsző álarca mögött.
A Mr. Jack társas könnyedsége mellett bizony komoly logikai, memória és taktikai játék, amiben két játékos egymás ellen küzd. Az egyikük a nyomozó, míg a másik a Hasfelmetsző szerepébe bújik, és nyolc körön keresztül próbálják elérni a céljukat. Hasfelmetsző célja, hogy elmeneküljön bármi áron, a rendőr pedig megpróbálja őt lefülelni és elkapni. A játék mechanizmusa nagyon egyszerű, és pörgős. Vágjunk is bele!
A játék elején a játékosok eldöntik melyikük lesz a rendőr, és melyikük Jack. A nyomozó akkor nyer, ha kitalálja, hogy melyik szereplőnek a bőrébe bújt Hasfelmetsző Jack és amint erre rájön, a megfelelő bábura rálépve elkapja ellenfelét. A gyilkosnak az a feladata, hogy azt a karaktert, akit a vörös hátlapú kártyacsomagból az elején kihúz, úgymond a névtelenség homályában tartsa. Amennyiben a nyomozó tévesen vádol meg egy karaktert, akkor bizony Jack győz. Igyekeznünk kell, mert a gyilkos akkor is meglóghat, ha a nyolcadik fordulóig nincs megvádolva senki. Ha Jack okosan játszik, azzal is nyerhet, ha a táblán található négy kijárat egyikénél el tudja hagyni a negyedet, és higgyétek el, ez a legkevésbé egyszerű feladat.
A Mr. Jack táblája London szegénynegyedébe, Whitechapelbe visz minket. A bábukkal történő haladást házak, sikátorok nehezítik, az utcák kivilágításáról régi, könnyen kialvó gázlámpák gondoskodnak. Persze, lehet akár gyorsan is haladni, ha a város alatt futó csatornákba vivő csatornafedelekhez lépünk… De menjünk szép sorjában.
Míg a házak és lámpák átjárhatatlan területek, addig a csatornafedél alternatív lehetőséget nyújt közlekedésre, mivel egy mozgásért két csatornafedél között lehet közlekedni. A lámpa annyi segítséget nyújt a nyomozónak, hogy fényt ad a körülötte lévő mezőkre. Amíg Jack látszik, vagyis áll mellette valaki, vagy egy lámpa fénykörében áll, addig nem hagyhatja el Whitechapelt (ahogy a játék összes szereplője is csak így látható). Azzal, hogy Jacknek minden kör végén be kell jelentenie, hogy látszik-e vagy sem, nem csupán a nyomozót segíti, hanem akár keresztbe is tehet a játékostársának, ugyanis a többi karaktert is gyanúba keveri. Ha jól helyezkedik bábujával a Hasfelmetsző játékosa, akkor a sok ártatlan közt megbújhat, míg ha elvéti a lépést hamar leleplezi magát a nyomozó előtt.
A játékosok minden fordulóban négy zöld hátlapú kártyán ábrázolt karaktert aktiválhatnak: kettőt a nyomozó és kettőt a Hasfelmetsző játékosa. Minden egyes aktivált karakternek kötelező legalább egyet mozognia, ezzel jelképezve, hogy nyomokat keres, és aktiválnia kell a szabálynak megfelelően a karakter különleges képességét is.
Az utcákon nyolc, különböző képességű szereplő kap helyet. A karakterek kitalált, de híres személyek, ilyen Sherlock Holmes, Dr. Watson vagy épp Lestrade nyomozó. Mindegyiknek van valamilyen különleges képessége, mellyel segítheti, vagy épp hátráltathatja a nyomozást attól függően, hogy ki aktiválta a karaktert.
A különleges képességek nagyon változatosak. Van, amivel a rendőrségi kordont lehet átrakni, van, aki világítani képes, és olyan is, aki a házakon is átmehet. Mint láthatjuk, mindegyik karakter hasznos tud lenni bármely játékosnak. A negyedet viszont csak az az egy karakter hagyhatja el, aki a tényleges gyilkos, és a szökésének a körét úgy kezdte, hogy a karakter nem látszott. Természetesen a rendőrségi kordon mellett nem lehet elhaladni, tehát nyitott kapunál léphet csak meg… Ugye, hogy nem könnyű?
A láthatóság kérdése fontos momentum a játékban, azzal tudjuk szépen egyesével, vagy akár csoportosan kizárni a gyanúsítottakat ezzel szűkítve a hurkot gyilkosunk nyaka körül. De, hogy a nyomozóknak se legyen könnyű, a negyedik körig minden kör végén kialszik egy lámpa Whitechapelben.
Egy játék nagyjából fél óra alatt befejezhető, de garantált, hogy az ember újra játszani akar majd utána. Mivel mindig más és más a gyilkos, soha nem lesz unalmas a társas. Meg kell említeni, hogy készült egy kiegészítője is, amivel öt új, egyedi képességekkel rendelkező karaktert kapunk. Ezeket a szereplőket felrakhatjuk a többiek helyére a táblán, szóval az eredeti nyolc, az alapjátékban felhasznált karaktert leválthatjuk velük.
Mindent összevetve és többszöri kipróbálás után azt kell, mondjam, hogy a Mr. Jack egy nagyon jó, könnyed játék, ami garantáltan megmozgatja azokat a kis szürke agysejteket, és bárkinek nagyszerű szórakozást biztosít.
You must be logged in to post a comment.